Hibátlanok

Aki közületek bűntelen, az vessen rá először követ – mondja Jézus a férfiaknak, akik meg akarnak kövezni egy házasságtörés közben tetten ért nőt.

Bűnösség. Nehéz szó, bonyolult fogalom, és igen könnyen felmentést gyártunk Jézus szavaiból, holott az, hogy nincs jogom elítélni a másikat, még nem jelenti azt, hogy a másik nem bűnös. Inkább sorsközösség ez a bűnösségben. Ha a másikat megkövezem, azzal épp azt fejezem ki, hogy én is épp ezt érdemlem, mert magam is bűnös vagyok.

Tegnap eszembe jutott egy párhuzam, amire eddig soha nem gondoltam. Aki közületek hibátlan, az vessen rá először követ. Mennyivel jobban meg lehet ragadni ezt a szót: hibátlan. Kritizálni mindenki tud, és kritizálni mindenkit lehet. Mindenkiben lehet találni elítélni valót, vagy kritizálni valót. Mindenkinek vannak hibái. Van, aki azt hiszi, hogy ő maga sem más, mint egy hiba. Véletlen. Mások saját képzelt tökéletességük öntudatában saját hibáikat takargatandó állandóan mások hibáin pörögnek. Aki hibátlan, az vessen rá először követ.

Tudatában lenni saját hibáimnak, nem könnyű dolog. Én nem hibázhatok – gondolod magadban, és máris elkövetted a legnagyobb hibát, amit elkövethetsz, a hibátlanság látszatának a hibáját. A hibátlanság illúziója érzéketlenné tesz mások gyengeségi, hibái, vagy tévedéseivel szemben. A „hibátlanok” kegyetlen bírók. Saját képzelt hibátlanságuk mérlegén mérik mások hibáit.

Jézus azt mondja, hogy amilyen ítélettel ítéltek, és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Furcsa, de a mások hibáihoz való viszonyomban fejezem ki, hogy ismerem-e Isten kegyelmét. Ismerem-e azt az Istent, aki megbocsátotta a múltbeli és jövőbeni hibáimat is. Aki a törekvéseimet és próbálkozásiamat is elfogadja tökéletességnek. Tökéletes vagyok neki. Tökéletes, mert ő elfogad tökéletesnek minden tökéletlenségem ellenére. Valakiért, aki viszont tényleg tökéletes volt, de tökéletességét nem arra használta, hogy agyoncsapja vele az embereket, hanem arra, hogy megmentse az életüket. Hogy megmentsen minket, tökéletleneket.

Isten mégis elfogad és értékesnek ítél. Mert ő ÍGY ítél.