Vasárnapi üzenet: Pünkösd utáni 1. vasárnap, mindenszentek vasárnapja
Mindenszentek ünnepét keleti egyházunkban pünkösd ünnepét követő vasárnapon tartjuk. Ennek egyszerű magyarázata van: a Szentlélek tesz képessé arra, hogy szentek legyünk. Az ünnep ikonja Jézust mint szőlőtőt ábrázolja. Belőle ágazik el a 12 vessző – az apostolok élete. Mindannyian Jézusra figyelnek. Tőlük ered a szentek ezernyi hajtása. Ők pedig Krisztus és az apostolok felé fordítják arcukat. Itt az életszentség kulcsa. Ebben az Isten és egyház felé fordulásunkban segít nekünk is a Szentlélek.
A szentek között mindenféle korú és foglalkozású, nemzetiségű ember található, ami jelzi, hogy Isten mindenkinek megadja kegyelmét. Ma is bárki, bármilyen állásban szentté lehet. Én is hivatott vagyok közéjük. Ebben segít a Szentlélek. Hogyan? A mai evangéliumban Jézus válaszol. Segít abban, hogy ne féljünk! A szentek nem féltek, mert a Lélek erőt és bölcsességet, bátorságot adott nekik.
Mitől nem féltek? Azoktól, akik megölik a testet. Attól féltek, aki a lelket is megölheti: az ördögtől és a bűntől. A félelem veszélyes dolog. Védekezésre késztet minket. Aki fél a holnaptól, az gyűjteni kezd. Aki nem érzi magát biztonságban, az magasabb kerítést emel, riasztórendszert épít be. Biztosításokat kötünk minden veszélyes eshetőségre. Ez a sokirányú félelem nagyon sok erőt és értéket köt le az életünkben. Sokszor nem is marad fontosabb dolgokra, egymásra időnk és erőnk.
A gonosz a félelmünkre épít. Ezért fontos, hogy ne a félelem igazgassa életünket, hanem Krisztusra épített biztonságot alakítsunk ki. Ez a szentek titka. Tudták, hogy olyan Atyánk van, aki minden szál hajunkat számon tartja. Krisztus tekintete megtisztít, tanítása szűrőként működik. Ezt a tekintetet, ezt a kézfogást soha ne veszítsük el! Ez a szentek mai üzenete. A mindennapi ima, a rendszeres közösségi liturgia így kamatozik. A szentek hitének erősítője volt, hogy megvallották hitüket. Mert a hit, a vallás nem magánügy, hanem a legalapvetőbb közügy. Hit és vallás nélkül az elsődleges életalap hiányzik az iskolából, a családokból, a társadalomból, a nemzetből. Amint az Istent és az Isten dicséretét abbahagyjuk, az ember tisztelete és dicsérete is megszűnik. Ezért mondja a mai evangéliumban Jézus, hogy „aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám”. Van, aki ezt úgy magyarázza, hogy Jézust szeretve nem vagyunk kötelesek szeretni családtagjainkat. Szó sincs róla. Épp ellenkezőleg. A Krisztust szerető ember másként, jobban szeret mindenkit, mert az Istennel szereti őket. Nem baj, sőt jó, ha valaki nagyon szereti a szüleit. Amire Jézus figyelmeztet, az az, hogy legyen szívünkben még nagyobb az Isten szeretete. Így az égben gyökerezik a szeretetünk, és nem ingatják meg földi események, csalódások, betegségek.
A szenteket Isten küldte hozzánk, és minket is ő küld másokhoz. Tanuljunk és tanítsunk hinni, szeretni, áldozatot hozni Istenért és egymásért! Ez a mai vasárnap szentjeinek, szentéletű őseinknek öröksége, üzenete mindannyiunk számára.