Akikre büszkék lehetünk… Interjú Szücs Sándorral

– Szücs Sándornak hívnak, 1984-ben születtem a nagyszőlősi járási Tiszaújlakon. Gyermekkoromban elég sokat költöztünk. Először Munkácsra, majd onnan az anyai nagyszüleimhez Forgolányba, míg végül Tiszapéterfalván telepedtünk le, immár 25 éve élek a településen. A helyi középiskolában végeztem el az általános iskolai tanulmányaimat, majd a Péterfalvi Református Líceumban érettségiztem 2002-ben, ekkor jelentkeztem a Rákóczi-főiskolára is.

– Sohasem szerepelt a terveim között a tanári pálya. Az orvositól kezdve a sportriporteren át az újságírásig sok minden érdekelt, de a tanári hivatás fel sem merült bennem. Mindenképp szerettem volna továbbtanulni, de a felsőoktatási intézmény kiléte még bizonytalan volt. Az újságírás miatt vonzott a kommunikáció, de végül letettem erről a törekvésről és többedmagammal egy budapesti szakközépiskola marketing és reklámügyintéző szakára jelentkeztem. Korábban főiskolás hallgatók jártak a líceumban, ekkor hallottam először az intézmény működéséről, struktúrájáról, s eldöntöttem, hogy a beregszászi intézmény is alternatívaként szerepel majd a továbbtanulási terveim között.

Sikerült a budapesti felvételim, de a sors úgy hozta, hogy a beiratkozás napján töltöttem be a tizennyolcadik életévemet és érvénytelenné vált a gyerekútlevelem. Nem bántam meg, hogy így alakultak a dolgok.

Földrajz szakra felvételiztem a főiskolára. Ez a tantárgy mindig is közel állt a szívemhez, gyermekoromtól a térképeket és az atlaszokat bújtam. Szerettem volna szakpárban tanulni, az angol lett volna a második választott tárgyam, de sajnos abban az időszakban nem volt lehetőség erre a szakpárosításra.

– Nagyszerű élményekben volt részem a főiskolai évek alatt. Kipróbáltam az albérletet és a kollégiumi életet egyaránt. Ez utóbbi jobban tetszett, hiszen közösséget alkottunk, tudtuk segíteni egymást. Emlékezetesek maradtak számomra a terepgyakorlatok, sokat segítettek abban, hogy tüzetesebben megismerjük vidékünket, Kárpátalját. A főiskolán szerzett ismereteket ma is felhasználom a tanítás során. Nagy élményt jelentett továbbá, amikor részt vettünk egy európai uniós konferencián Nyíregyházán.

–Szerencsésnek mondhatom magam, mivel a telített pedagógusi pálya ellenére azonnal sikerült munkát találnom. A szomszédos községben, a Tiszabökényi Általános Iskolában kaptam állást. Kezdetben szervezőpedagógus voltam, majd saját osztályom lett, elemi iskolásokat tanítottam, később pedig földrajzórákat is kaptam, négy éve tanítok a saját szakmámon belül. Mivel gyakorlatilag másodiktól kilencedikig minden osztályt tanítottam, ezért elég jól átlátom az egyes korosztályok nehézségeit. Nagyszerű dolog látni, hogyan nőnek fel, cseperednek a szemed előtt a tanulók. Jó érzés, amikor kézzelfogható eredményét is tapasztalhatod a munkádnak. Büszkeséggel töltenek el az elért eredményeink. Az elmúlt két évben dobogós helyezéseket értünk el a járási földrajzolimpiákon, de többek között a KMPSZ (Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség – a szerk.) természetrajz vetélkedőjén elért első helyezés is pozitív visszajelzés számomra, amely további kitartó munkára sarkall. Az utóbbi években részt vettem a kilencedik osztályos földrajz vizsgafeladatok magyar változatának elkészítésében is.

– Családias hangulatban telnek a mindennapjaink, annak ellenére, hogy több mint kétszáz tanulót számlál az intézmény, ami egy általános iskola viszonylatában talán kiemelkedőnek számít. Az elért eredményeinknek köszönhetően a környező településekről is járnak hozzánk tanulók, s az a tendencia is megfigyelhető, hogy ukrán iskolákból íratják be vagy hozzák vissza a gyerekeiket a szülők az iskolánkba, bár annak örülnénk a legjobban, ha ezek a tanulók első osztálytól itt tanultak volna.

– A szabadidőmet szívesen töltöm természetfotózással. Földrajzosként evidens a természet iránti szeretetem, ami kiválóan párosul a fotózás iránti vonzalmammal. Nagy távolságot is képes vagyok megtenni egy-egy (számomra) jobb kép elkészítése érdekében. De természetesen amatőr szinten foglalkozom a fotózással, a közeljövőben szeretném továbbfejleszteni a tudásomat e téren.

– A szakmán belül is szeretném továbbképezni magam. Egy tanárnak nem érhet véget a tanulása a diploma megszerzésével, életfogytig kell fejlesztenie magát. A terveim között szerepel egy doktori képzés megvalósítása, elsősorban népességföldrajzzal szeretnék foglalkozni.

– Elsősorban az itt szerzett tudást. Kiváló szakemberek oktattak minket, nemcsak a szaktantárgyak anyagaival gazdagodtunk, a főiskola falai között általános műveltségre tehettünk szert. Én is igyekszem a tanulóim számára szélesebb látókört biztosítani, s olyan ismeretanyagot adni számukra, mely nem kötődik közvetlenül a kötelező tananyaghoz, de az életben bármikor szükségük lehet rájuk.

Sok ismerőst, barátot köszönhetek a főiskolának. Amikor Beregszászban járok, mindig találkozok ismerős arcokkal, jólesik velük beszélgetni.

– Csak javasolni tudom a főiskolát azoknak, akik most gondolkodnak a továbbtanuláson. Még nem találkoztam olyan személlyel, aki diplomát szerzett volna itt és negatív véleménnyel lett volna az intézményről. Akik valóban tanulni szeretnének és a diploma mellé tudást akarnak szerezni, válasszák a főiskolát, mert itt garantáltan megkapják azt, amit keresnek!

A másik érv az anyanyelvi oktatás fontossága, melyet talán Bessenyei György fogalmazott meg a legjobban: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”!