A paprika metszéséről – folytatás

A modern paprikatermesztés hideghajtatásban ma már elképzelhetetlen támrendszer és metszés nélkül. E technológia fortélyairól, kárpátaljai sajátosságairól Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük. (Folytatjuk előző számunkban megkezdett írásunkat.)

– Hogyan döntsük el, hány szálra metsszünk?

– Vannak olyan folyton növő, nagyon erős vegetatív jegyeket mutató, vagyis erős növekedésű fajták, amelyek hajlamosak „elszaladni”, elburjánzani. Ezeknél a növényeknél vigyáznunk kell a tápoldatozással, nem szabad elhanyagolni az ápolási munkákat, különben még a megkötött paprikákat is képesek elrúgni a növekedés érdekében. Ezen fajtákat a kellő terhelés érdekében két, akár három szálra is metszhetjük. A generatív, egyensúlyi fajtákat viszont inkább csak egy, legfeljebb két hajtásra metsszük, két hajtást futtassunk fel, ugyanis így adnak kielégítő termést. A vegetatív fajták közé tartoznak a kaliforniai, esetleg a Cecil típusú paprikák, míg a generatív fajták közül megemlíthetjük esetleg a Cretát vagy a Carmát. Ez itt nem a reklám helye, azaz az említetteken kívül számos más jól termeszthető fajta létezik, a felsoroltakkal csupán a fajtajelleget, a különbözőséget szerettem volna érzékeltetni.

A fajtaválasztás, a metszés és a felvezetés tekintetében az az összefüggés is megfigyelhető, hogy az erős vegetatív jelleget mutató fajtákat ritkább térállásba is lehet ültetni. Tehát elegendő négyzetméterenként 4-4,5 palánta, hiszen ha 2-3 szálra metsszük őket, megközelítőleg a szükséges hajtásszámot kapjuk az adott területen. Ezzel szemben a generatív fajtákból legalább hat darabot tanácsos ültetni ugyanezen területre.

– Megéri metszeni? Mit mutatnak a gazdasági számítások?

– A paprika metszése hozzáértést, szakismeretet igényel, azaz végzéséhez feltétlenül képzett, gyakorlott munkaerőre van szükség. Ebből kifolyólag a mindenkori gazdasági helyzet dönti el, hogy megéri-e metszeni a paprikát, avagy sem.

– Mit mutat a kárpátaljai tapasztalat?

– Az ilosvai járási Alsókaraszlón (Zariccsja) általában kordonon termesztik a paprikát, míg a nagydobronyi termesztési körzetben jellemzően metszést alkalmazunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagydobronyi és környéki paprika bogyója jellemzően nagyobb, „vállasabb”, ugyanakkor azonos termésátlag mellett érthetően kisebb darabszámot szüretelnek belőle, mint az alsókaraszlói tömegtermékből. Megfigyelhető, hogy fokozatosan az előbbi, vagyis a látványosabb, „piacosabb” paprika nyer tért a kereskedelemben, ám ezzel együtt is tanácsos minden konkrét esetben alaposan utánaszámolni, hogy érdemes-e megfizetni a hozzáértő munkaerőt. Számításaim szerint 100 négyzetméter ültetvényre évente mintegy 40 munkaórát kell fordítani. Ha ezt megszorozzuk az aktuális munkabérrel, majd hozzáadjuk a termesztési költségekhez, bizony elgondolkodtató számokat kapunk. A többletkiadásokat a termék, vagyis a paprikabogyó nagyságával, kinézetével, minőségével kell tudnunk ellensúlyozni, ha eredményeket akarunk elérni a tömegtermesztésre berendezkedő termesztők által elárasztott piacon.

– Mi a helyzet a fűszerpaprikával?

– Azokban a gazdaságokban, ahol híján vannak a megfelelő munkaerőnek, viszont hagyománya van a fűszerpaprika-termesztésnek, a fólia alatt termesztett állományt szintén felkötik, felvezetik. Ezeknél a fajtáknál viszont – Délibáb, Bolero, Palotás stb. –, melyeket kifejezetten fólia alatti termesztésre nemesítettek ki, nem ajánlott a kacsolás, ezek nem igénylik a főszáron való termesztést, sőt nagyobb lombozattal jóval magasabb termést hoznak.