Nagy lépés nekem

Nem egyszerű dolog különbséget tenni aközött, amire szükségem van, és aközött, amire nincsen szükségem.

Főleg azért nem, mert gyakran azonosítjuk azt, amire vágyunk, azzal, amire szerintünk szükségünk van. Vágyaink azonban határtalanok. Ráadásul leggyakrabban arra vágyunk, ami másoknak van, és nem arra, mire szükségünk van. Ez nagyon félrevezető.
Jézus imádságaiban visszatérő momentum ez a mondat: legyen meg a te akaratod. Vagy így: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan te. Vágyaink nem azonosak a szükségleteinkkel. A vágyak soha nem értékelik azt, amit kaptunk. Mindig arra irányulnak, ami nincsen. A vágy a még-nem-kaptam-meg érzését erősíti bennem. A szükségletek betöltése viszont hálára ösztönöz. Megkapni, amire szükségem volt, azt jelenti, hogy betöltődött egy tényleges hiányom.
A tényleges hiányt is nagyon nehéz meghatározni. magas fokú önismeret kell ahhoz, hogy tudjam, mi hiányzik nekem, mi hiányzik az életemből. A hiányainkat vágyaink beteljesülésével akarjuk betölteni, de ez félrevezető. Ha nem tudom, mi az, ami ténylegesen hiányzik az életemből, akkor hogyan vágyhatnák arra, ami betölthetné a hiányaimat?
Egy lépéssel távolabb önmagamtól. Ez nagyon nehéz. Addig, amíg a hiányaim állnak a középpontban, szükségszerűen a vágyaim fognak vezetni. A vágyak pedig rendre félrevezetnek, nagyon rossz tanácsadók. Nehéz belátni, de az igazság az, hogy még az sem tudjuk, hogy mire vágyjunk. Mi az, ami boldoggá tenne.
Szerintem ezért nagyon fontos Jézus imádsága: legyen meg a te akaratod, Atyám; vagy ne úgy legyen, amit én akarom, hanem amint te. Ne azt add nekem, amire vágyom, hanem azt, amire szükségem van. Ez annak a kinyilvánítása, hogy nem tudom, mire van szükségem. Nem tudom megítélni, hogy amire vágyom, arra van-e szükségem. Jézus így imádkozott halála előestéjén: ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár. Ez Jézus saját vágyának a megvallása. Mondd el Istennek a vágyaidat. Mondd el, mire vágysz, mondd el, hogyan látod a helyzetedet, mondd el, hogy mit érzel hiánynak. Miről érzed úgy, hogy hiányzik, de hagyd meg a lehetőséget arra magadnak, és főleg Istennek, hogy Isten azt adja meg neked, mire szükséged van.
„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére!”
Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Forrás: ujragondolo.hu