Vasárnapi üzenet: Vihar után napsütés

„Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Ige: 13:6.v.)

Bibliaolvasó kalauzunk ajánlatára a két ószövetségi zsoltárovasmány egyike ez a költői idézet. Alaphangját az adja meg, hogy a költő nagy nyomorúságban van, szinte már a halálhoz közel. Nem bírja a szenvedéseket és viharos imádságban dörömböl a bezárt egeken.

1. Úgy érzi, hogy elhagyta az Isten, hogy végképpen megfeledkezett volna róla. Amióta hívő ember van, és ahogy a hívő életben jönnek a megpróbáltatások, előbb mindig az a gondolat fogalmazódik meg, hogy „elhagyott az Úr”. Ez nem csak az egyéni ember életében van így, akár egy egész nemzet életében is jöhetnek ilyen gondolatok. Emlékezzünk csak az ézsaiási igére: „És szól Sion: Elhagyott az Úr engem és rólam elfeledkezett az Úr!” Isten pedig azzal válaszol, hogy rámutat az anyai szeretetre, amely el nem feledkezik gyermekéről.

2. Itt is a költő kifejezésében ellentmondás rejlik, mert ő csak úgy gondolja, hogy végképp megfeledkezett volna róla az Úr, de nagyon reméli, hogy nem, hiszen éppen azért beszél hozzá, s panaszolja el érzéseit. Beleéli magát abba a borzasztó helyzetbe, melybe akkor kerülne, ha valóban elhagyná az Isten. Ez azt jelentené, hogy kiesne Isten gondviselő, cselekvő szeretetéből, ez egyenlő lenne a kárhozattal. De jó, hogy csak úgy gondolja, csak úgy érzi. Nem csak panasz van imádságában, hanem bizalom is, hogy nem neki kell igazgatni a maga sorsát s saját eszével megoldani jövendője nagy kérdéseit.

3. Nincs más felelet, mint tovább imádkozni. Csodaképpen történik a meghallgattatás. Éppen a viharos, eget ostromló panasz után jön a ragyogó napsütés, s elfeledi panaszát, megpihen, és elcsitul a lelke. Abból a hitből született ez az imádság is, mint mindegyik, hogy Isten akarja és szereti, hogy az őt imádó ember éljen. A megpróbáltatások is a hozzá fűződő viszonyunkat erősítik. Ezt a költő így fejezi ki: „…kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem, segítségül voltál, vihar után napsütésben néked éneklek, jót tettél velem.” Mi ezt már így mondjuk: Krisztusban.