Vasárnapi üzenet: Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére. (2Kor 2, 15;)
Bizonyára mindenkinek ismerős az a mondás, hogy izzadságszaga van. Általában arra szoktuk mondani, ami erőltetve megy. Valami nem természetes. Véleményem szerint nyugodtan lehet beszélni ilyen izzadságszagú keresztyén életről is. Mikor valaki erőlködve szeretné bebizonyítani, hogy Krisztushoz tartozik. Amikor mindenkinek meg akarja mutatni, hogy ő milyen jó keresztyén. Amikor úgy gyakorol irgalmasságot, hogy mindenki lássa. Amikor valaki hosszan imádkozik, hogy mindenki megdicsérje. Amikor a keresztyén élet nem más, mint önmagam átmentése egy szentebb stílusba. Nem véletlenül fogalmazok így: önmagam átmentése. Sokan gondolják azt, hogy keresztyénnek lenni nem több annál, hogy eljárok templomba, igyekszem betartani a parancsokat, legalábbis megpróbálni úgy vétkezni, hogy ne derüljön ki. Egy kis adakozás, hogy lássák, nekem ez is van, meg milyen alamizsnálkodó vagyok. De igazából ugyanaz maradt, nem változott semmi, csak már ismeri a szent szöveget, tudja mi a helyes, s ezt el is mondja mindenkinek. Istentiszteleten szól az Ige, de mindig másnak, nem neki. Megmarad az Én a mondat elején, s ez az Én nem változott semmit, csak más lett a stílus. Önmaga szagát árasztja. S a bűz elűzi az embereket. Nem jó a társaságában lenni. Taszító. Vajon nem ilyen az én keresztyén életem?
Ellenben Pál úgy beszél a korinthusiaknak, hogy a hívő ember Krisztus jó illata mindenki számára. Tehát, nem önmagáról szól az élete. Nem énnel kezdődik minden mondata. Ugyanis az igazi keresztyén élet az Én halálával kezdődik. Megtagadja magát, hogy Krisztus naggyá legyen. S amikor ő elfoglalta a helyét, akkor elkezd áradni a jelenléte. Nem kell erőltetni, hogy megérezzék rajtam, hogy Jézusé vagyok. Magától érződik. Nemcsak egyesek veszik észre, hanem azok is, akikre nem is gondolok. Akkor is érződik, amikor úgy gondolom, hogy most nem vagyok a keresztyén életem csúcsán, hanem a mélyén. Mert a magasságban is és a mélységben is Jézusé vagyok. Egyszóval természetes. S ha természetes, akkor vonzó. S ha vonzó, akkor másnak is kellhet az az élet, amit élek. S akkor már be is töltöttem Istentől rám bízott feladatomat.
Milyen nagyszerű lenne, ha félretennénk a képmutató próbálkozásainkat, hogy árasszuk Krisztus illatát! Mert ha Jézusé vagyok, akár akarom, akár nem, érzik bennem, rajtam, körülöttem. Ha meg nem – erőlködhetek, úgysem fog menni…
Nézz körül magadon, Testvérem! Ha őszinte vagy, és nem vakít el az Én, nagyon hamar észre fogod venni, hogy Krisztus jó illata vagy-e, vagy sem? Kívánom, hogy az légy!