Van a Huszti járásban egy kicsinyke település. Szépen csengő a neve: Ötvösfalva.Forás: www.hu.wikipedia.org
Kövesliget és Husztsófalva között húzódik meg csendesen. Valószínűleg a rozsályi Kúnok alapították a XIV. század végén, de akad, aki úgy hiszi, a falvacska egy, a huszti várúr által szolgálataiért megjutalmazott ötvösről kapta a nevét. Ennyi általános tudnivaló áll rendelkezésünkre Ötvösfalváról. Nem szólnak róla ódák, de még csak kiemelt cikkek sem említik túl sűrűn. Ám mint oly sokszor, a látszat most is csal: a községhez kapcsolódik ugyanis szép Kárpátaljánk egyik jeles története, mely egészen az igazságos Mátyás király koráig nyúlik vissza. A történet némileg sablonos: a király a gonosz gazdagot megbünteti, a szegényeket megsegíti. Az én szívemnek mégis olyan kedvesek vidékünk meséi! S ha ezzel nem vagyok egyedül, talán a portálunkra talált Olvasónak is szívet melengető lesz e rövid olvasmány:
„Nagyon régen történt, amikor Mátyás az országot járta és vigyázott, nehogy sanyargassák az urak a szegénynépet.
Egy napon Mátyás Csománfalvára (ma Csumalevo) érkezett. Megparancsolta a szolgáinak, hogy a falu határában (a tölgyesben) emeljenek egy hatalmas sátrat. Abban lakott, onnan járta be rongyos álruhában a szomszédos falvakat, és tapasztalta, miként sanyargatják az urak a szegényeket. Egy ízben Ötvösfalvát (ma Zolotarjevo) kereste fel, mint valami szegényparaszt. Bocskort húzott a lábára, rongyos ujjast, posztónadrágot vett fel és betért egy igen gazdag emberhez. Megállt az ajtóban, s alamizsnát kezdett könyörögni. Kitátotta száját az uraság: »Annyian vagytok, mint a kóbor kutyák! Mindegyik jön, bebüdösít a házban és még jár a szája, hogy három napja nem evett! Menj innen a fészkes fenébe, mert megnézheted magad, ha rád uszítom a kutyákat!«
A király még akart valamit mondani, de amikor az uraság eleresztette a kutyákat és ráuszította, összekapta magát és elinalt. Menekülés közben azonban kivett a zsebéből egy aranypénzt és a küszöb alá dobta. Másnap parancsba adta, hogy három órán belül kerítsék elő azt az aranypénzt, amit elveszített. Amikor letelt a három óra, ment az ötvösfalvi uraság a csománfalvi határba. Mátyás elmondta neki, hogy ő maga volt a szegényember. Az uraság nagyon megijedt, s kérlelni kezdte, hogy eressze útjára. Az igazságos király futni hagyta, de egész vagyonát szétosztotta a szegények között, pénzét pedig szétszórta azon a helyen, ahol a sátra állt. Az emberek felszedték a pénzt, de nem mindet. A gyerekek ma is sok olyan pénzt találnak, melyen ott áll a felirat: Corvin Mátyás. Azután Mátyás összeszedelőzködött és elment. Az ötvösfalvi uraság pedig föld, birtok nélkül maradt, tarisznyát kötött a hátára és mint valami szegényember, házról házra járt, hogy alamizsnát adjanak neki.”
(A legenda megtalálható a Dupka György és Zubánics László által összeállított Szépasszony dombja című kötetben.)
