„Fesztivál” „Csapi hentes – 2011”: kinek és minek?
A láthatóan városunk előljárói által is támogatott kezdeményezésen számos meglepetés, úgymond „unikum” várta a média képviselőit (2 fő), és az ugyancsak kis számban megjelent (kb. 50 fő) érdeklődőt.
A szerző emlékeztet rá, hogy a megyei alárendeltségű kisváros ezidáig nem büszkélkedhetett saját fesztivállal, de most úgy döntött, megmutatja magát. (Itt kell megjegyeznem, hogy már négy alkalommal szerveztünk a városban gyermeknapot, melyből a legutóbbi kettőt a KMKSZ helyi alapszervezete a magyar iskola bázisán rendezte, a városvezetés érdeklődésének hiányában, illetve annak jelenlétét mellőzve.Tény, hogy itt se sasliksütés, se vodkamérés nem történt, így nem is méltó a „városi fesztivál” minősítésre.) Az előzetesen február 8-ra meghirdetett megyei szintű megmozdulásra végül e hó 12-én került sor, mely számos érdekességgel csalogatta a turistákat és a helyi érdeklődőket. Elvileg lett volna minden, a magyar konyhára jellemző „disznóság”: véres és májas hurka, húsos dinsztelt káposzta, friss sült kolbász, disznóbőr, stb. Közben helyi amatőr előadók fellépései szórakoztatták volna a közönséget. (A két konferanszién, kiknek fellépő népi ruháját erős jóindulattal sem nevezhetjük még stilizáltnak sem, és a polgármester asszonyon kívül, más fellépő nem mutatkozott. Joggal merül fel a kérdés: ki közülük az amatőr?)
A gecsei fesztivál hagyományait ismerve városunkba látogatott hát az említett újságíró, hogy saját szemével győződjön meg egy szárnyait bontogató kezdeményezésről. A látvány felülmúlta a várakozásokat: 6 sátor, melyből 3 húsárút, 2 mézet, egy famunkákat kínált. A városháza előtti kis téren alig lehetett közlekedni a jégtől, melynek áldozatul is esett a rotyogó magyar gulyás, melyet a polgármester-helyettes asszony rúgott fel, miután megcsúszott. Ezen kívül is volt itt minden: mosatlan sárgarépa a felvágott disznóhús között, disznófej a hóban két zsák krumpli mellett, 1 óra 15 percet késő megnyitó nem működő mikrofonnal, mely később a finnugor nyelvcsalád szórendjét hallva újra elromlott (így mellőzve magyar szavak elhangzását újra a városban), színpad híján városházi lépcső, három magát megmérető csapat egész Kárpátaljáról, stb.
Az újságíró által az elmúlt öt év legrosszabb fesztivájának minősített csapi rendezvényen egy pozitívum mégis volt: 100 g vodka csak 5 hrivnyába került.
Csapi lakosként fel kell tennem néhány kérdést: hol a JC városunkban elért, sosem látott támogatottsága és népszerűsége, hogy 50 önkéntesnél többet nem sikerült kicsalogatni erre a kétségtelenül híressé vált rendezvényre? Valóban Dohnyák Igor képviselő úrnak (és magyarságtiszteletről híres frakciójának) kell a csapi magyar böllérhagyományokat népszerűsíteni? Vajon az ukrán hagyományok hiányában, vagy a magyar tradíciók lejáratása végett került sor ezen ominózus rendezvényre? Biztos, hogy így kell felhívni városunkra a figyelmet?
A tudósítás nem a cikk magyar fordítása, inkább azon alapuló szabad asszociáció.
Balogh Lívia
Csapi lakos