Meghalt Nadine Gordimer Nobel-díjas író

Nadine Gordimer dél-afrikai írónő 90 éves volt. Az irodalmi Nobel-díjat 1991-ben vehette át életművéért.

Meghalt Nadine Gordimer Nobel-díjas dél-afrikai írónő. Családjának hétfői közleménye szerint az apartheidellenes aktivistaként is ismert 90 éves szerző vasárnap hunyt el otthonában, gyermekei körében.

Az irodalmi Nobel-díjat 1991-ben vehette át „teljes életművéért, több mint három évtizedes írói munkásságért, briliáns stílusú elbeszéléseiért, melyeknek központi témája a faji kérdés a dél-afrikai társadalomban”. Az apartheid rendszer idején aktívan részt vett az ellenállásban, tagja volt az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak.

Gordimer tanulmányait egy katolikus iskolában végezte, de édesanyja többnyire otthon tartotta és tanította.

Egy évig a University of the Witwatersrandben tanult, de tanulmányait nem fejezte be. 1948-ban Johannesburgba költözött, ahol haláláig élt. Elsősorban a helyi folyóiratokban jelentek meg írásai, amelyek később összegyűjtve is kiadásra kerültek az 1949-es Face to Face (Szemtől szemben) című novelláskötetben. 1951-ben a The New Yorker elfogadta Gordimer egyik írását, amely az A Watcher of the Dead (A halál őrszeme) címet viselte, ez megalapozta hosszútávú együttműködésüket, és meghozta Gordimer ismertségét. Az írónő szerint a novella korunk meghatározó irodalmi formája, ezért folyamatosan közzétette novelláit a The New Yorkerben és más prominens irodalmi folyóiratokban. Gordimer első regénye, a The Lying Days (Hazug napok) 1953-ban jelent meg.

1949-ben férjhez ment Gerald Gavronhoz, egy helyi fogorvoshoz, de három éven belül elváltak. 1950-ben született lányuk, Oriane, aki jelenleg Franciaországban él. 1954-ben ismét férjhez ment, méghozzá Reinhold Cassirerhez, a nagy tekintélyű műkereskedőhöz, akinek később saját galériája lett. A csodálatos házasság a férfi 2001-ben bekövetkezett haláláig tartott. Közös gyermekük, Hugo Cassirer, 1955-ben született, és filmrendező lett New Yorkban, akivel Gordimer legalább két dokumentumfilm elkészítésében is együttműködött.

2006-ban Gordimert saját lakásában megtámadták és kirabolták, ami általános felháborodást váltott ki az országban, az írónő ennek ellenére sem fogadta meg barátai tanácsát, hogy egy biztonságosabb lakóparkba költözzön.

Első irodalmi díját 1961-ben kapta a Friday’s footprint (Péntek lábnyoma) című írásáért. Ezt számos rangos nemzetközi elismerés követte, amelyek közül a Nobel-díj a legkiemelkedőbb. Az Orange-díjra történő jelölését visszautasította, mert a díjat csak nők kaphatják meg, ami szerinte éppúgy diszkriminatív, mintha csak férfiak kaphatnák meg.

A Congress of South African Writers (Dél-afrikai Írószövetség) alapító tagja, illetve számos hasonló szervezetben vállal szerepet. Az International PEN (Nemzetközi Írószövetség) alelnöke volt. Az 1960-as, 70-es években rövid időszakokra az Egyesült Államokba ment, az ottani egyetemeken irodalmat tanítani.

Az apartheid rendszer bukása után íródott művei közül kiemelkedik The Pickup (Alkalmi ismeretség) című regénye, amely 2001-ben látott napvilágot, amiért másodszor is felterjesztették Man Booker-díjra, és amely műért megkapta a legjobb afrikai könyv kategóriában a Nemzetközösségi Írók díját.

MTI/Wikipédia/Vajdasag.ma