Szikura József beszéde a tanévzáró ünnepségen

Tisztelt Főkonzul Urak, tisztelt Esperes Urak, tisztelt Rektorasszony, Rektor Urak! Tisztelt Végzősök, tisztelt Szülők, tisztelt Tanári Kar, tisztelt Vendégek!

Hölgyeim és Uraim!

Ma mindnyájan egy örvendetes, ünnepi eseménynek vagyunk a résztvevői. Ez egy várva várt nap, de nemcsak a végzős diákok, hanem a szülők és a tanári kar számára is.

Ebben a kissé feszült és izgalmas, de ünnepies légkörben szeretnénk köszönteni a végzős diákokat. Ma átadjuk nekik a rég várt szakmai okleveleket, melyek hivatalos jogot adnak arra, hogy szakmájukban olyan feladatokat vállaljanak, ami – reménység szerint – biztosítani fogja számukra az anyagi és egzisztenciális jólétet!

Tudjuk, hogy az emberiség közmondásai és szólásai az évezredek során felgyűlt tapasztalatokból születtek: Az álmok valóra válnak, ha nagyon akarjuk, vagy sorsunk saját kezünkben van.

Holnaptól kezdve a mai diákok belépnek az élet iskolájába, új útra lépnek. Nagyon fontos, hogy jó utat válasszanak, mely jó véghez vezet.

A végzősök számára a mai nap sorsfordító, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap; mit hoznak a hónapok, évek, különösen e válságos világban!

A világ állandóan változik, s ezekre a változásokra készen kell állni. Időben és megfelelőképpen kell reagálni, alkalmazkodni, hogy lépést tudjuk tartani és sikeresen tudjuk biztosítani jólétünket.

Szükséges emlékezni arra is, hogy a főiskola falai között szerzett tudás csak elméleti felkészültséget ad. Az élet iskolája az Önök számára csak most kezdődik: most lesz igazán lehetőségük arra, hogy gyakorlatban is kipróbálják az elméleti tudást.

A mikor egészséget, sikert, boldogságot kívánunk egymásnak, az egy kedves baráti, rokoni, munkatársi gesztus. Ahhoz, hogy mindez valóban teljesüljön, az csakis attól a személytől függ, akinek részére címeztük kívánságunkat.

Néhány évvel ezelőtt intézményünk hirdetőtábláján olvastam egy kézzel írt szöveget, mely egy diáklány tollából származott. Ez állt rajta:

„A munkához, ami csak a tiéd, ami elől menekülni nincs módod, ami a végzeted, nemcsak készség és képesség, ismeret, tapasztalat kell. A munkához nemcsak sugallat és kegyelem kell. Nemcsak az igavonó állat szorgalma kell hozzá. Mindez kell, és mindez kevés! A munkához isteni erény is kell. Ez az erény a türelem! Nem elhagyni a munkát. Nem meghőkölni. Nem megszökni előle. Türelmesen elviselni úgy, mint egy titokzatos betegséget, vagy fájdalmas szerelmet; napról napra, éveken át, s egy életen át élni vele, mint a rab a porkolábbal, mint a beteg a nyavalyával, a bánatos ember a fájdalmával, melyet Isten mért rá!”

A Szentírásban olvastuk: „Arcod verejtékével fogod enni a kenyeret”(I. Móz 3:19.)Tehát mindez azt jelenti, hogy az élet az nem könnyű dolog, amire komolyan fel kell készülni. Felelősséget kell vállalni a saját és a hozzánk közelállók sorsa iránt.

Bízom abban, hogy a főiskolán megszerzett tudásuk, élményeik és eredményeik a jövőben alapul szolgálnak majd ahhoz, hogy sikeres és elégedett életet teremtsenek maguknak. Kívánom, hogy ez sikerüljön Önöknek!

Szerencsés, boldog életutat kívánok mindnyájuknak!

A viszontlátásra! S ha későbbiekben problémáik, kérdéseik akadnak, a Rákóczi-főiskola tanári kara a segítségükre lesz.

Köszönöm a figyelmet!