Kárpátalja ma: útjavítás

„Vagy találunk ott utat, vagy építünk egyet” – mondta egykor Hannibal.

Bár több ezer év telt el a pun hadvezér kijelentése óta, utak nélkül a XXI. században sem boldogulunk. Megfelelő infrastruktúra hiányában nem jutunk el a munkahelyünkre, az iskolába, a szeretteinkhez, a kórházakba; nem érkeznek meg az üzletekbe a termékek, a gyárakba az alapanyagok… Hosszasan sorolhatnánk az utak fontosságát.

Kárpátalján fokozottabban is érezzük a jó minőségű, használható közlekedési utak hiányát. Pedig a hivatalos kimutatás szerint megyénk úthálózatának 97%-a szilárd burkolatú útból áll.

Ha ez igaz lenne, akkor a személy- és teherszállító eszközöknek régiónk 3348 km-nyi úthálózatból mindössze 100 km-t kellene földúton megtenniük.

Valójában örülhetünk, ha egész Kárpátalján találunk 100 km használható utat, s ez is leginkább az E573-as (ez a magyarországi Püspökladánynál kezdődik, majd a csapi határátkelőt átlépve Ungvárnál ér véget) és az E50-es (Párizs–Nürnberg–Prága–Kassa–Kijev) nemzetközi utakra vonatkozik.

Arról pedig egész tanulmányt, vagy inkább komédiát lehetne írni, hogy megyénkben hogyan működik az utak karbantartása és építése: szakadó esőben néhány munkás sepregeti a gödröket, majd a tócsába dobálnak némi aszfaltot, s jöhet is az úthenger…

Az elmúlt évben számos településen összefogtak a lakók, s társadalmi munkában, saját pénzből javították meg a környezetükben lévő utakat.

Mindenki tudja, hogy nem ez a megoldás.

Némi reményre ad okot az a fejlesztési terv, mely szerint a magyar kormány támogatásával mintegy 140 kilométer hosszú, a magyar–ukrán határátkelőkhöz vezető úthálózatot újítanának fel a jövőben, valamint a Beregszászt elkerülő útszakasz is megépítésre kerülne, mely a Csap–Kijev nemzetközi autópályára biztosítana csatlakozási lehetőséget Munkács körzetében.

Ugyanakkor kérdéses, hogy Kárpátalja többi területén mikor oldódnak meg a problémás útviszonyok.

Addig is nyújtson számunkra vigaszt – ha soványt is – Buddha gondolata: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság”. Mi aztán tudjuk!