A nap verse: Németi Anett: Az ébredést nem ismerem

Az ébredést nem ismerem,
végtelen álom az egész,
az éj játszik ma itt velem,
sötét szeme agyamba néz.
Mint szénfekete legyező,
nyílnak szét a feszes falak,
tükörtavon, fehér esőben
arcomból kinézve láttalak.

Pókszövet fut a rózsafán,
a szürke fények elnyelik,
a Hold fehér hattyúnyakán
még elidőzök reggelig.
Szorosra csukva két szemem,
mögöttük színes életek,
az ébredést nem akarom,
örök álomra ébredek.  

Forrás: kmmi.org.ua