A nap verse: Fodor Géza: Zölderdőtűz
Mint körbefutó tüzek nádrózsája
Vörösen sírt a láthatár előttünk
Hogy átfolyt a kő kék obszidiánba
Az ég pereme olykor még előtűnt
Míg füst gomolygott páraként a mélybe
Hol sisteregve dúlt a zölderdőtűz
Hogy lángba fordult a madaras ének
S a reszketeggé ajzott délibábok
Tükrözetében roppant meg a lélek
A füst függönye fedte a világot
Szél szította a tüzeket az égnek
Azóta ó jaj hogy félem a lángot