A nap verse: Finta Éva: Jönnek

Jönnek megannyi tájon 
táncban a haldokláson 
végtelen förgetegben 
nem tudni, merre rettent 
sorokban, hullámokban 
akik szerettek egykor 
kiket egykor szerettünk 
egy volt velünk a vére 
egy volt velünk a léte 
jönnek tömött sorokban 
bámulva lankadatlan. 

Hízott halottat láttam
mosolygott rám az úton
bámulta karcsú lábam
mosolygott rám halottam
hízott halottat láttam.

Ki lennék én, ha mégis
valaki más lehetnék
kivel egy még a szívem
aki még emlékszik rám
akivel egy lehettem
ki lennék én, ha mégis…

Reggel tükörben látom
hogy hatvan évem néz rám
nem érti arcom képét
megannyi változásom
mintha lehetnék nemrég
szépségben felvirágzó
mintha lehetnék nemrég
az még, aki már emlék.

Forrás: kmmi.org.ua