A nap verse: Csordás László: Hajnali szonett

Félbeoltott cigaretta ráncához
hasonlít a homlokod, ha mosolyogsz.
Őszinte, akár a pillanattörés
átbeszélt éj utáni fáradtságban.

Mert itt vagy második kávém tükrében. 
Egészen furcsa. Meglehet: valóság. 
Egy sms-t várok, hogy tudjam, te is
így érzed. De nem jön. Még korán van. 

Biztosan alszol. Lerúgott takaródat 
gondolatom visszahelyezi rád. 
Közben szeplőidbe feledkezik. 

Nem mondom el, hogy hiányzik a hangod, 
megértésed, gúnyod, kacagásod. 
Érzelgős lenne. Nem az én stílusom.