Vári Fábián László: Levél

El ne áruld
a közös álmunk.
Az ég szakad ránk,
kővé válunk,

s várhatunk szélre,
szédülésre,
hármas átokra,
jégverésre.

Öltöznél fehérbe,
dalolnál értem:
látnám meg magam
a szemed vizében.

Post scriptum:

Az ember lázadna,
ne a vére,
hogy el ne veszne,
visszatérne.