Szmolenszk margójára: A lengyel EU-elnökség orosz politikája

Oroszország: ecet és méz

A lengyel elnökség egyik igen sokat hangoztatott célja, hogy Ukrajna – a rossz passzban lévő gazdasági helyzete ellenére is- végre valahára Társulási Szerződést kössön az Európai Unióval.

Ez természetesen fájó pont lehet Oroszország számára, mivel Vlagyimir Putyin miniszterelnök régóta szorgalmazza Ukrajna csatlakozását a formálódó orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz, illetve a Gazprom és az ukrán Naftogaz egyesülését (ami az EU energetikai szabályozásának mondana ellent). Amit az EU fájdalomdíjként felajánlhat Oroszországnak, az a WTO-hoz való minél kedvezőbb feltételekkel történő csatlakozás: itt elsősorban az orosz autóiparnak adható ideiglenes mentességekre gondolhatunk. Lengyelország alkupozíciót továbbá jelentős mértékben befolyásolhatja a stratégiai partnerségről szóló tárgyalások menete (melynek megkötését Oroszország a 2007-es szamarai EU-orosz csúcs óta WTO-csatlakozásának feltételéhez köti), illetve a kialakulóban lévő modernizációs partnerség fejleményei. Külön kiemelendő az „energetikai hatékonyság” terén való együttműködés lehetősége, amely nem csupán az orosz „Energetikai Stratégia 2030-ig” egyik sarkalatos pontja, de a lengyel „zöld elnökségben” is hangsúlyosan megjelenik.

A Keleti Partnerség tagállamaival kötendő mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások (DCFTA), illetve a politikai dialógus és a civil szférával való együttműködés kialakítása (erre a szeptemberben tartandó Civil Society és Business Forum alkalmával lesz lehetőség) mellett a lengyel EU-elnökségnek törekedni kell majd az orosz állampolgárokkal jelenleg fennálló igen szigorú vízumszabályok enyhítésére is. A schengeni határ –amely egyfajta „berlini adminisztratív falként” jelenik meg- fokozatos lebontása eloszlathatja azon aggodalmakat, amelyek Oroszország bekerítéséről szólnak és így hozzájárulhat ahhoz, hogy az orosz vezetés partnert és ne vetélytársat lásson a „közel külföldön” megjelenő európaiakban. Az Európai Bizottság javaslata, hogy a kalinyingrádi terület lakóinak vízumkedvezményt biztosítsanak egy jó kiindulópont lehet.

Fontos kiemelni, hogy Lengyelország számára fontos egy katonailag erős Európai Unió létrejötte, amiről a 2010 áprilisában Franciaországgal és Németországgal közösen kiadott, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett „Weimari-levél” tanúskodik. A három ország külügyminiszterei egy összehangoltabb európai biztonságpolitikát és koherensebb hadiipart sürgettek –eddig igen kevés kézzelfogható eredménnyel. A lengyel elnökség így várhatóan komoly erőfeszítéseket fog arra tenni, hogy tovább mélyítse az EU-NATO közötti kapcsolatokat. Ennek legújabb eleme lehet a Közép-Európába tervezett amerikai rakétaelhárító rendszer, amelyről még nem született Oroszországgal kompromisszum. Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára szerint „Lengyelország… jelentős szerepet játszhat abban, hogy javuljanak az Oroszország és a NATO közti kapcsolatok… és hozzájáruljon az euro-atlanti térség biztonsága érdekében tett erőfeszítéseinkhez”. Természetesen Lengyelország szerepe ezen a téren kevésbé lesz jelentős, azonban a bizalomépítés szempontjából fontos lehet az orosz-lengyel kapcsolatok javulása.

Háromszögből négyzet

A Franciaország, Németország és Lengyelország alkotta weimari háromszög nem sokkal a közép-kelet-európai rendszerváltásokat követően látta meg a napvilágot, 1991-ben és a mai napig fontos szerepet játszik a három ország közti kül- és biztonságpolitikai egyeztetésben. 2010 június 23-án találkoztak először „négyzet formájában”, kiegészülve az orosz külügyminiszterrel, Szergej Lavrovval. 2010 februárjában pedig Bronislaw Komorowski lengyel elnök felvetette annak lehetőségét, hogy az orosz államfő is rendszeresen részt vegyen találkozóikon.

A weimari háromszög „négyzetté” formálása hosszú távon egy egységesebb EU-orosz párbeszéd kialakulását tenné lehetővé, amelyben a felek anakronisztikus – a hidegháborúból örökölt – paranoiái helyett egy pragmatikus szemlélet dominálna.

Forrás: Kitekintő.hu, szerző: Molnár Gergely