I. Népzenei és Néptánctábor Nagyberegen

„A Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”

E szellemben vette kezdetét az I. Nagyberegi Népzenei és Néptánctábor augusztus 8-án a Nagyberegi Református Líceum épületében. A fennti Kodály Zoltán idézetre emlékeztetve Kepics Andzselika, a Beregszászi Művészeti Iskola, valamint a Nagyberegi Református Líceum zenetanára, a tábor vezetője elmondta, hogy a tábor legfőbb célja a hagyományőrzés, illetve a művészetek iránt fogékony gyermekek tehetséggondozása volt.

A tábor megrendezésére első alkalommal került sor a „Genius” Jótékonysági Alapítvány szervezésében augusztus 8-13-a között a Bethlen Gábor Alapnál megpályázott összegből. Az alapítvány engem bízott meg a rendezvény lebonyolításával, melynek elsődleges célja a népzenei és néptánc-hagyományok Beregvidéken történő művelésének felelevenítése és átörökítése.

A tábor iránt a reméltnél is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg, harminchét gyermeket láttunk vendégül, akik többnyire a Beregszászi, illetve a Nagyszőlősi járásból érkeztek. A résztvevő gyerekeknek 5 teljes napon át volt kiváló lehetőségük arra, hogy megismerkedjenek a népzene, a néptánc, a népdal rejtelmeivel, valamint a népi kézművességgel és gyermekjátékokkal.

A népzene, a néptánc és a népdal oktatását a tiszapéterfalvai Kokas Zenekar tagjai, illetve Csüri Szebasztián és Huszti Beáta, a Nyíregyházi Művészeti Középiskola és Kollégium végzős diákjai, a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola Örökség Néptáncegyüttesének a vezetői vállalták magukra. A kézműves foglalkozásokat Somi Katalin, a Rákóczi-főiskola Polónyi Katalin Textilmúzeumának a munkatársa vezette, míg Kokas Erzsébet, a Kokas Zenekar tagja, továbbá Szilágyi Gabriella, a Rákóczi-főiskola tanító és óvodapedagógia szakos tanára régi népi gyermekjátékokkal ismertette meg a résztvevőket. A gyerekek így tehetségüknek és rátermettségüknek megfelelően vehettek részt a különböző foglalkozásokon.

A népzene-foglakozásokon a brácsázást Király András, a Lembergi Zeneművészeti Akadémia hallgatója, a hegedülést Szilágyi Csaba, a Donyecki Zeneakadémia diákja, illetve Szilágyi Gergely, az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatója, a nagybőgőzést pedig Lakatos Dávid, az említett ungvári tanintézet diákja sajátíttatta el a résztvevőkkel – közli Kokas Károly, a Kokas Zenekar vezetője. Dunántúli ugróst, szatmári, illetve Felső-Tisza-vidéki dallamokat oktattak, míg Kokas Erzsébet vajdasági, konkrétan kupuszinai népdalokkal ismertette meg a táborozókat. A gyermekek nagyon fogékonyaknak bizonyultak, látszott rajtuk, hogy szeretik a népzenét, s számukra is örömet szerez egy-egy új dallam megtanulása.

A néptánc-órákon Csüri Szebasztián és Huszti Beáta szatmári táncokkal ismertették meg a résztvevőket, esténként pedig táncházat rendeztek, melyeken dunántúli, erdélyi és alföldi táncokat sajátíttattak el a táborlakókkal. A talpalávalót a Kokas-zenekar húzta.

A kézműves-foglalkozások keretén belül a gyerekek megtanulhatták, hogy miként készíthetnek virágformákat kukoricacsuhéból, karkötőket makraméból, s az üvegfestés világába is betekintést nyerhettek Somi Katalinnak köszönhetően.

A tábor vezetője mellett három nevelő, Dobos Sándor és Szarka Lívia, a Rákóczi-főiskola volt hallgatói, valamint Bursza Krisztina, az Ungvári Kulturális és Művészeti College hallgatója segített fenntartani a táborban a rendet, míg Kaluja Erzsébet, a Beregszászi Járási Kórház mentőállomásának volt felcsernője a résztvevők egészségére ügyelt.

A tábor sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a táborlakók véleménye: „Még sohasem voltam népzenei és néptánc-táborban, de mondhatni minden percét élvezem. A legjobban annak örülök, hogy itt egyszerűen nem lehet unatkozni, mindig szerveznek valamilyen programot, amivel lekötik az érdeklődésünket – magyarázza a résztvevők egyike, a beregszászi Grica Eszter, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanulója. Leginkább pedig az éneklést szeretem, több népdalt is elsajátítottam, s már két kedvencem is van, a Megy a Nap lefelé, valamint a Széles a Duna partja című dal.”

Számomra az jelenti a legfőbb örömet, hogy szemtanúja és egyben részese is lehettem annak, ahogy a gyermekek felismerik a népi kultúra művelésének fontosságát, s mindeközben értékes élményekkel gazdagodnak. Hisz, egy kisebbségben lévő közösség fennmaradásának egyik legfontosabb záloga nem más, mint hogy a felnövekvő nemzedék ismerje és művelje népe hagyományait. Remélem, jövőre újra sort keríthetünk a rendezvényre – fejti ki végezetül a táborvezető.

A cikket szerkesztette:

Dobos Sándor