Zene(és)szó: Bacsi János előadóestje Visken
A forró, augusztus 28-i vasárnap után felüdülést ígért Bacsi János önálló zongoraestje, s valóban azt is nyújtott. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem V. évfolyamos hallgatója ezúttal teljesen önálló előadóesttel örvendeztette meg a komolyzene-kedvelők lelkes csapatát a Viski Művelődési Házban. Az ifjú zenész a nem kis fizikai és szellemi erőfeszítést, figyelem-összpontosítást igénylő zongorajáték mellett magára vállalta a konferanszié szerepét is, ezzel értékes tudásanyaggal gazdagította a közönség komolyzenei ismereteit, de jócskán meg is nehezítette saját dolgát.
Az előadóművész hangversenyét három pillérre építette: barokk, klasszicista és romantikus muzsikában gyönyörködhettünk.
Az est első részét az ifjú művész Johann Sebastian Bach – sokak szerint a „negyedik evangélista” – műveinek népszerűsítésének szentelte. A barokk zene legnagyobb zeneszerzőjének eredetileg klavikordra írt műveit hallhattuk zongorán a következő sorrendben: C-dúr prelúdium és fúga, D-dúr prelúdium és fúga, E-dúr prelúdium és fúga, Cisz-dúr prelúdium és fúga. Aki nem először hallgatta Bacsi János zongorajátékát, azonnal észrevehette, hogy az eddig inkább a játéktechnikára összpontosító előadónál egyre nagyobb szerepet kap az előadott művek mélyebb átélése, s ezáltal finomabbá, dinamikusabbá vált a játéka.
A barokk mester műveit a klasszika egyik legnagyobb képviselője, Ludwig van Beethoven követte. A zeneszerző egyik legnépszerűbb szonátája, a 14. cisz-moll, közismert nevén a Holdfény-szonáta hangzott el észrevehetően egyéni előadásmódban.
Rövid szünet után a zenei romantika nagyjainak életével kapcsolatos érdekességekkel ismertette meg a közönséget Bacsi János. Ezt követően Frédéric François Chopin Asz-dúr etüdjét, a népszerű Hárfa-etűdöt játszotta el. A felbontott harmóniák lágy hullámzása a két kéz egyenletes, tükörképszerűen egymással szembe irányuló mozgása révén nagy gyönyörűséget szerzett a hallgatóknak, hasonlóan Liszt Ferenc Szerelmi álmok c. népszerű kompozíciójához, amely ezután következett, valamint a szerző 12. etűdjéhez, a Forradalmi etűdhöz. Chopin- és Liszt-etűdök egyre ihletettebb előadása után az est méltó befejezéseként Liszt Ferenc 14. magyar rapszódiáját szólaltatta meg Bacsi János. Ennek a több – magyar népi és népies, valamint egy verbunkos – dallamot átlényegítő nehéz zongoraműnek színvonalas bemutatása viharos tapsot csalt ki a közönségből, a taps pedig az előadótól ráadásokat.
Meg kell említenünk, hogy ezt a kellemes és mindenképpen tanulságos zenés estet Bacsi János díjmentesen ajándékozta szülőfaluja, Visk zeneszerető közönségének. Köszönettel tartozunk érte.