A paradicsom fajtaválasztása hajtatásban és kordonon

Sorozatunkban számba vesszük azokat a szempontokat, amelyek meghatározzák a termesztendő fajták kiválasztását az egyes vidékünkön elterjedt zöldségkultúrák esetében. Ezúttal a paradicsomon a sor.
Amint arról a paprika esetében is szó volt, végső soron a piac, a vásárló dönti el, milyen fajtájú (alakú, színű, ízű) paradicsomot termeljen a munkájából megélni akaró kertész. A vásárló elsősorban a szemével választ, tehát a paradicsom legyen 150-200 gr-os, fényes felszínű, mélypiros színű; lehetőleg maradjon rajta a frisseséget jelző csészelevél; tapintása legyen kellően kemény, lehet akár fürtös is. Ízre a kelendő paradicsom édeskés-savas, (a fajtára jellemző módon) húsos vagy leves, a bogyó rekeszei is pirosak, nem rágósak.
Ezeknek az igényeknek a legtöbb háztáji kertben termesztett fajta megfelel. Miért kell mégis a profi termesztőnek komoly pénzekért vetőmagot vásárolnia? Azért, mert a paradicsomtermesztő körzetek viszonylag messze alakultak ki a végső felhasználótól, a vásárló háziasszonytól, s mert a lánckereskedelem (termelő–felvásárló–viszonteladó-felhasználó) esetenként jelentős távolságra szállítja az árut és azt szeretné, hogy a paradicsombogyók minőségromlás nélkül kerüljenek a pultra. Ezért a nemesítők az éréslassító gének beépítésével létrehozták a hosszan pulton tartható (LSL) paradicsomhibrideket, amelyekben az élénkpiros szín kialakulása után 2-3 héttel fejeződik be a biológiai érés a paradicsomra jellemző íz-, cukor- és zamatanyagok kialakulásával. Vagyis gyakorlatilag az érettnek tünő bogyó több napot eltölthet szállítás közben, a boltok pultján, míg igazán élvezhetővé válik. Az ilyen, a lánckereskedelemnek megfelelő fajta jellemzően hibrid és így elég sokba kerül.
Ilyen a jó fajta a termesztő szempontjából:
– növekedési erélye illeszkedjék a fóliaház belméretéhez;
– a bogyóméret legyen a piaci elvárásoknak megfelelő;
– kössön, színesedjen extrém forróságban is;
– a rezisztenciasora legyen minél hosszabb;
– a vetőmag ára legyen értékarányos a fajta teljesítőképességével.
Vegyük sorra a fenti szempontokat!
Alaktanilag a paradicsomnövény lehet determinált vagy folytonos (indeterminált) növekedésű. A folytonos növekedésű fajták fő szára kedvező körülmények között folyamatosan növekszik és akár több méter hosszú is lehet. Az első 6-8 levél után jelenik meg az első virágfürt, majd újabb három levél után az újabb fürt. Mivel a tenyészőcsúcs növekedése sohasem áll le, az ilyen fajták alkalmasak hosszúkultúrás termesztésre. Szabadföldi, kordonos termesztésre is ilyen fajtákat használunk. Mivel a virágfürtök viszonylag ritkán helyezkednek el, ezért az érésük is elhúzódó, de a bogyóik hosszú időn keresztül folyamatosan érnek. Ezen fajták tenyészterület-igénye is nagyobb (tehát lehet spórolni a palántával). Ahhoz, hogy az indeterminált fajtákban rejlő termesztési potenciált kihasználhassuk, elég magas, 4 métert meghaladó gerincmagasságú növényház kívánatos.
A determinált fajták főszárán általában 2–5 fürt megjelenése után a tenyészőcsúcs virágfürtben végződik. A virágfürtök között 1-2 levél jelenik meg.
A féldeterminált fajták átmenetet képeznek a két szélsőséges típus között. A főhajtás általában 5–8 fürt után zárul le. A fürtök között alul 3, a felsőbb szinteken pedig 2 levél alakul ki. A determinált – féldeterminált alakkör éréslefutása koncentrált, így alkalmas korai, jó árfekvésű, nagy tömegű paradicsom termesztésére. Jól használható a kisebb légterű berendezések hasznosítására, mind tavaszi, mind őszi hajtatásra. Kedvező körülmények között a tavaszi hajtatásból származó növényen egy-egy oldalhajtás átveheti a főszár szerepét és őszre az állomány mégegyszer berakódik paradicsommal, alig kisebb tömegű termést hozva, mint tavasszal.
Minden háziasszony tudja, milyen a friss fogyasztásra szánt paradicsom kívánatos mérete és országonként, régiónként másként tudja. A magyaroszági háziasszonyszabvány a kb. 120-130 g-os. A nyugat-ukrajnai hozjajka az ilyen méretű bogyót aprónak tartja és ezért olcsóbban vásárolná. A Kárpátalján kívánatos méret a 150-160 g-os, tehát érdemes olyan fajtát választani, amelyik ilyen bogyóméretet „tud”.
Létezik egy piaci szegmens, amely a „Biff” paradicsomot (200 g felett) kedveli, vagy éppen a 20-25 g-os koktélparadicsomot keresi. Napjainkban megfigyelhető bizonyos felfutása a rózsaszín, barna, narancs-, citrom színű paradicsomnak, illetve alakra az ovális, körte-, ökörszív formájúnak is.
A török, spanyol származású paradicsom esetében a hazai piacon megjelent az a kívánalom is, hogy a szemenként szedett paradicsomon legyen rajta a csészelevél. Választhatunk olyan fajtát, amelyen a bogyó szára úgy ízesül, hogy a csészelevél (mintegy a frissességet jelképezve) a bogyón marad. A gond az, hogy a paradicsomon maradt szár beládázásnál, kiszálításnál felsértheti a többi bogyót és rothadást idézhet elő. Tehát ha a kereskedő nem honorálja kellőképen a többletmunkánkat, inkább ne eröltessük a csészelevéllel való szedést.
A fürtösen szedett paradicsom inkább a szupermarketek előírása, így nálunk még nem terjedt el a termesztése.
Érdemes figyelni arra is – különösen szabadföldön, kordonon termesztőknek –, hogy a nagybogyójú fajták inkább hajlamosak repedésre, mint a kisebb, 120-130 g-os bogyójúak.
Remélhetőleg minden paradicsomtermesztő tudja, hogy a fóliasátorban szabályozni kell a léghőmérsékletet. Hideghajtatásban ez leginkább a nyári forróság elleni védelmet, tavasszal pedig a 70 %-os páratartalom és a legalább 15 oC-os léghőmérséklet biztosítását jelenti. Legnehezebb a forróság elleni védekezés, ami pedig rendkívül fontos, hisz tudjuk, hogy 32 oC léghőmérséklet felett a virág nem termékenyül meg, a bogyók piros színe nem alakul ki, hanem sárga marad a termés. Kézenfekvő módszer a hőmérséklet csökkentésére a szellőztetés, árnyékolás, párásítás, ventillátor alkalmazása. Választhatunk olyan fajtát is, amely extrém körülmények között szintén jól köt, színesedik.
A paradicsomot sok kórokozó és kártevő veszélyezteti. A tavaszi és őszi termesztés során léphet fel leginkább a paradicsomvész (a paradicsom fitoftorózisa). Szellőztetéssel, fűtéssel, okszerű növényvédelemmel, fajtaválasztással védekezhetünk ellene.
Ellenálló fajták termesztésével, a vírusátvitelért felelős kártevők pusztításával védekezhetünk (megelőző módon) a vírusbetegségek ellen.
Fűtött létesítményekben előbb-utóbb fonalféreg-fertőzéssel is számolnunk kell. Talajfertőtlenítéssel ideiglenesen védekezhetünk ellenük, de az igazi megoldás a konténeres termesztés, az oltott palánta használata vagy a fonalféreg fertőzésének ellenálló fajták termesztése.
A talajból támadó úgynevezett gyengültségi kórokozók (fuzárium, verticillium) ellen is védekezhetünk megfelelő fajta kiválasztásával.
A fentebb elmondottak jelzik, mennyire fontos a katalógusokban feltüntetett rezisztenciasor.
A termesztés jövedelmezőségét meghatározó tényező az olyan fajta kiválasztása, amely megfelel mind a piaci igényeknek, mind a termőhelyi adottságoknak. Napjainkban általános a hibrid vetőmagok használata, amelyeket a vetőmagelőállító cégek aranyáron kínálnak. A vetőmagok ára elérheti a termesztési érték 5–10%-át is, ám a termesztés biztonsága, a fajták termőképessége mindenképpen indokolja a hibrid vetőmag használatát. Továbbszaporítás céljából a hibrid paradicsom bogyójából magot fogni nem érdemes.

Őrhidi László,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója