Kárpátalja ma: vízerőmű az Ung völgyében

Az Uzsoki-hágó környékén, 850 méter magasságban ered a 127 kilométer hosszúságú Ung folyó, melynek szabályozására és energetikai hasznosítására 1942-ben vízerőművet adtak át az Ungvár melletti Ókemencén.

A szakemberek már az 1900-as években felmérték az Unghoz kötődő vízgazdálkodás lehetőségeit, majd az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokra is számos térképet és jegyzéket készítettek a témával kapcsolatban.

„Magyarországot energiagazdálkodási szempontból katasztrófa fenyegeti” – írta Garami Ernő (1876–1935) kereskedelemügyi miniszter Károlyi Mihály miniszterelnöknek 1918 novemberében.

A trianoni béke után az Ung völgye csehszlovák fennhatóság alá került, s a terület vízszabályozását 1925-ben kezdte meg az állam egy vízerőmű építésével az Ungvár melletti Nevicke és Ókemence között, illetve Felsődomonya és Ungvár érintésével. Azonban a munkálatok idővel leálltak, s az Ung áradása a két világháború között továbbra is sok problémát okozott a mellette élőknek.

Az első bécsi döntéssel újra Magyarországhoz tartozó Kárpátalján 1939-től folytatódtak a félbehagyott építkezések.

A vízerőmű befejezésére a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 1939 szeptemberében Ungváron külön szervezetet állított fel Ung-völgyi Vízerőtelepek Építési Munkáinak Magyar Királyi Kirendeltsége néven. 1942 nyarán adták át a vízerőművet, mely négy részből állt: Nevicke és Ókemence között egy vízkivételi művet és egy duzzasztót építettek a folyóra, Felsődomonyánál és Ungváron pedig egy-egy vízerőtelep állt. Ezután az üzemi vízcsatorna visszatér az Ung főágába. Az erőműre összesen 10 millió pengőt költöttek. A két telep évente 18 millió kW áram termelését biztosította.

A Nevicke és Ókemence közötti duzzasztó ma is működik, nyaranta szívesen felkeresik a turisták, hogy megmártózzanak az Ung folyóban.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma