A korai burgonya termesztéséről Kárpátalján

A korai burgonya termesztésével kapcsolatos aktuális kérdésekről, mindenekelőtt a fajtaválasztásról, a vetőgumók csíráztatásáról-ültetéséről és a növény hajtatásban, illetve fóliatakarás alatti termesztéséről beszélgettünk Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodóval, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadójával.
– Milyen kilátásokkal vágnak neki a 2015-ös idénynek a termesztők?
– Nehezen indul ez a termesztési szezon a kárpátaljai magyar gazdák számára, már csak azért is, mert az országban kialakult bizonytalan helyzetben sokan nem tudják eldönteni, mi a helyes taktika. Vetni vagy nem vetni – leginkább így merül fel a kérdés. Köztudott, hogy inflálódik a hrivnya, s ezzel arányosan nőnek a termesztési költségek, drágulnak a termesztéshez szükséges import anyagok, növényvédő szerek, műtrágyák. Ugyancsak nőnek az órabérek, a fűtési költségek, drágul az üzemanyag stb. Ráadásul azt tapasztaljuk, hogy lassan nem marad épkézláb férfiember a falvakban, aki teheti, a sorozástól tartva inkább külföldön vállal munkát. Ezek a munkás kezek bizony hiányoznak. Nemcsak a családok szétesésével jár a mai helyzet, hanem elveszítjük azt a korosztályt, amely a termesztés motorjának tekinthető. Aki mindenek ellenére marad, és szembesül azzal, hogy ilyenkor is enni kell, az persze vetni fog, mert a gazda mindenkor hisz és bizakodik, hogy az elvetett mag majd termést is fog hozni.
– Miért aktuális ezekben a napokban a burgonyatermesztés kérdéseiről beszélni?
– A burgonyatermesztés kérdésének időszerűségét az adja, hogy most kell előkészíteni az ültetéshez szükséges vetőanyagot. Kétfajta termesztési módszer terjedt el a világnak abban a részében, ahol korai burgonyahajtatással foglalkoznak, így Kárpátalján, Nagydobronyban is. Az egyik módszer, amikor hideghajtatásban „nevelik” a burgonyát; a másik, hogy a háztájiban – de szántóföldeken is, egyre jelentősebb területeken – fátyolfóliás takarással termesztenek foszlós héjú korai krumlit.
– Mi indokolja a „koraiságot” ebben az esetben?
– A februárban, március elején kiültetett, május közepére – június elejére beérő újkrumpli optimális esetben már „nem találja” a piacon a tavalyi burgonyatermést, vagyis addigra zömében elfogynak a készletek, így a termesztők szép bevételre tehetnek szert a termésükért, ami ebben az időszakban akár primőr árunak is tekinthető. Persze ha az előző esztendőről jelentős mennyiségű burgonya maradt meg jó minőségben, akkor természetesen az újburgonyáért remélhető árbevétel is szerényebb lesz. A nagydobronyi termesztők úgy tapasztalják, hogy több év távlatában mindenképpen kifizetődő korai burgonyával foglalkozni. Azoknál tehát, akik évről évre burgonyát vetnek, az egyes évek terméseredményei egy elfogadható szinten kiegyenlítik egymást. Úgy is mondhatnánk, hogy 10 évből hétben jó eredményekre számíthatunk a hajtatásos burgonyatermesztés két fentebb említett módjának bármelyikével.
– Szándékosan nem említette a korai burgonya termesztését fűtött hajtatólé­tesítményben?
– A nagydobronyi ter­mesztőkörzetben viszonylag kevesen rendelkeznek fűtött fóliával. Nem azért van ez így, mert a gazdák nem látják át a fűtött létesítmény előnyeit, hanem mert a régióban a legtöbben a hideghajtatásra álltak rá, mivel két kultúrát lehet termeszteni egymás után. Az első egy korai hidegtűrő kultúra, amit a tulajdonképpeni „fő növény” követ. Becslésem szerint a nagydobronyi térségben 2:1 arányban oszlanak meg a gazdák a szerint, hogy burgonyát vagy retket termesztenek-e első növényként.
A korai burgonya vetőanyagát általában az előző nyáron kiültetett és ősszel betakarított burgonyából szedik meg, majd ültetik ki ilyentájt fólia alá a gazdák, vagyis költségtakarékosan termesztenek azokhoz képest, akiknek most, a hrivnya összeomlása után retekvetőmagot, esetleg hagyma-ültetőanyagot kell beszerezniük. Ebből következően – no és az előző évek tapasztalatai alapján – arra számíthatunk, hogy idén nőni fog a burgonyatermesztéssel foglalkozók száma, növekszik a krumpli vetésterülete. Ezt máris megerősíteni látszik, hogy információim szerint csökkent a térségben értékesített retekvetőmag mennyisége.
– Milyen az ideális burgonyafajta a korai termesztéshez?
– Ilyenkor természetesen elsősorban a piaci igényeket kell figyelembe venni. Ezek szerint a legjobban értékesíthető burgonya nagyon korai, „piacos” a héj színe és tetszetős a gumója. A piacos héjszín esetünkben egyre inkább a sárgát jelenti, amit a vásárlók hovatovább a magasabb árral is honorálni hajlandók. A háziasszonyok jól tudják, hogy önmagában a héjszín semmit nem jelent ma már a burgonya tényleges gasztronómiai tulajdonságait, értékeit illetően, de ha már egyszer ez a helyzet, a gazdának követnie kell a divatot. A tetszetős gumó mindenekelőtt azt jelenti, hogy ne legyenek mélyen ülő „szemei”. Aki ugyanis nem egyszerű mosás után használja fel a foszlós héjú újburgonyát, hanem a héját is eltávolítja, az nem szereti a mélyen ülő szemek miatt nehezebben tisztítható gumókat.
Emellett – immár a termesztő szempontjából vizsgálva a kérdést – szintén fontos követelmény, hogy a termés „darabos” legyen, ami nem azt jelenti, hogy óriásira nőjenek a gumók, hanem hogy minél több burgonyaszem fejlődjön tojásnagyságúvá a felszedés idejére. Más szóval jobb, ha néhány nagy szemnél valamivel kisebb, de több, egyforma krumplit terem a termesztett fajta. Fontos elvárás még, hogy a növény rezisztens legyen azokkal a régiónkban előforduló vírusbetegségekkel szemben, amelyek a fajta leromlását eredményezhetik. A betegségekkel szembeni ellenállás is döntőnek bizonyulhat. Hajtatásban vagy fátyolfóliás takarás alatt kiemelten fontos például a burgonyavésszel szembeni rezisztencia, illetve a csíráztatandó gumók ellenállósága a fuzáriummal szemben.
– Mindezt figyelembe véve mely fajták jöhetnek szóba régiónkban?
– A holland fajták a legelterjedtebbek, ilyen például az Impala, a Minerva, a Riviéra, a Colette. Valamennyi közismert sárgahéjú fajta. Emellett javasolnám a Magyarországon nemesített fajtákat is, amiben mindenekelőtt a keszthelyi Burgonyakutatási Központ jeleskedik. Ezek mindenekelőtt a magyar piacra kifejlesztett fajták, így a kárpátaljai piacra is kiválóan megfelelnek. Nagyon korai fajtákról van szó, amelyek ráadásul sokkal tovább termesztésben tarthatók megfelelő technológiával, mint a holland fajták. Említhetném a Balatoni rózsát, amely egy rózsaszín héjú fajta, vagy a Kisvárdai rózsát, mely a korábban sokáig Nagydobronyban is termesztett Dobronyi rózsának az egyik vírusmentesített, nagyon korai változata. Még ennél is korábbi körülbelül egy héttel a szintén keszthelyi nemesítésű Botond, amely kifejezetten hajtatásra való fajta. (Folytatjuk)