2015. február 20., péntek
[vc_row][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-heart” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Névnap” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default” icon_animation=”fadeIn”]Aladár – 1. török eredetű; jelentése: testőrhadnagy;
2. germán eredetű; jelentése: mindenben hatalmas;
3. iráni eredetű; jelentése: elöljáró.
Álmos – 1. – magyar eredetű; jelentése: álombeli, megálmodott;
2. – török eredetű; jelentése: vétel;
3. – bolgár eredetű; jelentése: magasztos.[/bsf-info-box][/vc_column][vc_column width=”1/2″][bsf-info-box icon_type=”selector” icon=”Defaults-user” img_width=”48″ icon_size=”32″ icon_color=”#81d742″ icon_style=”none” icon_color_bg=”#ffffff” icon_color_border=”#333333″ icon_border_size=”1″ icon_border_radius=”500″ icon_border_spacing=”50″ title=”Idézet” read_more=”none” read_text=”Read More” hover_effect=”style_3″ pos=”default”]„Az ön nemzete egy nagy küzdelmen megy most keresztül; a szellem küzdelme az. Mindenki törekszik az előrehaladt nagy nemzeteket utolérni: a tudós, a költő, az állambölcs, a nemzetgazdász, az iparos, a népnevelő; a férfi, a nő, az ifjú, az agg, a főúr, a közpolgár. Ha úgy tudnák mindannyian, mennyire egy cél után törekszenek, csodákat mívelhetnének; de el vannak egymástól szakítva, s külön magára fárad, és kifárad sikertelenül mindenik.”
Jókai Mór
[/bsf-info-box][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column width=”1/1″][vc_tabs interval=”0″][vc_tab title=”A nap aktualitása” tab_id=”1401028353-1-937ab1-2f11″][vc_column_text]EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:
Munkácsy Mihály, 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Svájc, 1900. május 1.). Festőművész. Ősei a Lieb nevet viselték, Bajorországban éltek. Volt közöttük festő és szobrász is. Az ősök egyikét 1708-ban a sóvári cs. kir. sóhivatalhoz nevezték ki írnoknak, aki később mint sótiszt Bártfára költözött. Az ő fia volt Lieb György János József, a művész nagyapja. Apja, Lieb Mihály Leó Munkácsra került sótisztnek. Anyja Reök Cecília volt.
Édesapjuk, aki a Munkácsi nevet is kezdte már használni, 1848-ban Miskolcra költözött. Szülei halála miatt 1850-ben Mihály Békéscsabára került. Anyai nagybátyja, Reök István ügyvéd vette pártfogásába. Ő azonban a szabadságharcban való részvétele miatt bujdosni kényszerült, s Mihályt asztalosinasnak adta. 1858-tól Nagykárolyban lett asztalossegéd, de később betegsége miatt nagybátyjához költözött Gyulára. Szamossy Elek festőművész figyelt fel tehetségére. Támogatásával és ajánlásával Pestre költözött, ahol Harsányi Pál, a képzőművészeti társulás igazgatója felkarolta. Festőbarátai segítségével 1865-től Bécsben, 1866-ban Münchenben tanult. Innen vett részt a magyar oktatásügyi minisztérium által hirdetett pályázaton, amelynek elnyerte a nagydíját, így 1867-ben Párizsba, 1868-ban Düsseldorfba utazhatott. Itt először tájképeket festett, de tanárai arra biztatták, hogy inkább zsánerképekkel foglalkozzon. Így keletkezett Düsseldorfban az Ásító inas (1868) és a Siralomház, amely elnyerte az 1870-es párizsi világkiállítás nagydíját, alkotóját pedig világhírű művésszé tette. A Tépéscsinálók című képét már megrendelésre festette 1871-ben. 1872-ben Párizsban telepedett le. Itt először kisebb képeket festett (A Konyhapolitikusok, A Köpülő nő, Az iszákos szabó), majd megfestette az Éjjeli csavargókat (1873). Házasságot kötött de Marches báró özvegyével. A családi élet örömét Műteremben c. képén örökítette meg. 1877-ben készült a Milton, 1882-ben pedig nagyszabású vallásos témájú képe a Krisztus Pilátus előtt, amelyhez hasonlót – műítészek véleménye szerint – Rembrant óta nem festettek. 1880. november 4-én Munkács város képviselőtestülete Munkács díszpolgárává választotta, a király pedig 1880. december 11-én Gödöllőn kelt oklevelében a művészet terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül Munkácsy előnévvel s magyar nemességgel tüntette ki. 1882. március 2-án Munkácsy Mihály neves írók és művészek társaságában felkereste szülővárosát. Kíséretéhez tartozott Jókai Mór, Pulszki Ferenc, Teleki Sándor, Vadnay Károly, György Aladár, Telepi Károly, Keleti Gusztáv. A városháza nagytermében ünnepélyes keretek között adták át a művésznek a város által felajánlott babérkoszorút.
1886-ban festette Mozart utolsó percei c. festményét, amikor egy amerikai műgyűjtő ötvenezer dollárt adott. Nagyszabású vállalkozása volt a bécsi császári múzeum mennyezetképe és a bp-i országház számára festett Honfoglalás. 1891 nyarán Lehoczky Tivadar értékes adatokat és rajzokat küldött Párizsba a szolyvai ősmagyar sírban lelt lovas vitéz felszereléséről, amit Munkácsy felhasznált Honfoglalás c. festményéhez. Közel negyedszázados párizsi tartózkodás után a festő 1896-ban azt tervezte, hogy hazatelepül, ebben azonban súlyos betegsége megakadályozta. 1897-től a németországi Godesbergben, majd Endenichben gyógykezelték.
Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)
MAGYARORSZÁG KULTÚRTÖRTÉNETÉBŐL:
Munkácsy Mihály, a festőóriás ezen a napon született 1844-ben Lieb Mihály néven Munkácson. Nemzeti művészetünk korszakos jelentőségű mestere, a kritikai realizmus egyik legnagyobb alakja. Alkotásai a világ legrangosabb gyűjteményeiben öregbítik a művész és Magyarország hírnevét.
Forrás: Magyarország kultúrtörténete napról napra, Honfoglalás Egyesület 2000.
[/vc_column_text][/vc_tab][vc_tab title=”A nap igéje” tab_id=”1401028353-2-77ab1-2f11″][vc_column_text]SZABÁLYOKON ALAPULÓ KAPCSOLAT
„Boldogok… akik az Úr törvénye szerint élnek.” (Zsoltárok 119:1)
A 119. zsoltár, amely 176 versével a leghosszabb a Bibliában, egy szerelmes vers Isten törvényéről. Ám sohasem fogod megérteni a zsoltáríró lelkesedését egy erkölcsi szabálygyűjtemény iránt, amíg nem gondolsz a szakadék szélén játszó gyermekekre. Korlát nélkül folyamatosan veszélyben vannak, sosem lehetnek teljesen nyugodtak. A korlát biztosítja, hogy szabadon és félelem nélkül játszhassanak. Isten törvénye biztonsági korlát, amely hihetetlen szabadságot ad. Persze csak idő kérdése, mikor kezd el egy gyerek azon töprengeni, hogy mi lehet a kerítés túloldalán. Ha nem ismeri a kerítés építőjét, vagy nem bízik meg benne, akkor átugrik a falon, és lezuhan a szakadékba. Ha elég szerencsés ahhoz, hogy túlélje, akkor visszatérve azt fogja mondani, amit a zsoltáríró is mondott: „Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, de most megtartom beszédedet” (Zsoltárok 119:67). Ám több is rejlik ebben a történetben. Isten törvénye nem csupán biztonsági korlát, hanem tükör is, mely megmutatja, hogy nem tudunk megfelelni az ő mércéjének az ő segítsége nélkül. Csak ha felismerjük, hogy a korlát építője szeret minket és a javunkat akarja, akkor fogjunk boldogan a jó oldalon maradni. A Tízparancsolat ezekkel a szavakkal kezdődik: „Én, az Úr, vagyok a te Istened…” (2Mózes 20:2), ezért nem ölsz, nem lopsz, stb. Isten először a kapcsolatról beszél, azután a szabályokról, melyek a kapcsolatot kormányozzák. A keresztyén élet nem szabályok vagy kapcsolatok kérdése, hanem a kapcsolaton alapuló szabályoké. Erkölcsisége az Istennel való bensőséges közösségből ered. Ha ezt megérted, bízni fogsz Istenben, bármit kér is tőled.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.[/vc_column_text][/vc_tab][/vc_tabs][/vc_column][/vc_row]