Ami él és éltet

Március 5-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban mutatta be Koszorú címet viselő zenés irodalmi műsorát a színház társulatának két tagja, Gál Natália és Kacsur András.

„Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek” – idézte Babits Mihály szavait a műsor kezdetén Gál Natália.
Két előadó, négy közreműködő zenész, tizenhárom költő – ezek alkották a rendhagyó irodalomórával is felérő, megzenésített verseket felvonultató műsort. József Attila, Áprily Lajos, Radnóti Miklós, Vári Fábián László és Szalai Borbála egy-egy verse is megszólalt gitárral, fuvolával, klarinéttal kísérve, énekben. A költőkről elmondott, általános, iskolai tananyagban nem szereplő életrajzi adatok, a zene lüktetése, ritmusa, s az előadásmód gondoskodtak arról, hogy az előadott művek ne csak a szemlélők, hallgatók érzékeit, de érzelmeit is megmozgassák, s felszínre kerüljön mindaz az élettapasztalat, beteljesült vagy beteljesületlen vágy, amely a versek megírására indította a költőket. Hiszen „ezek a tehetséges és zseniális emberek ugyanúgy éreztek, szenvedtek, gyötrődtek, örvendeztek, mint mi. Ugyanúgy megélték a hétköznapok nehézségeit, reménytelenül szenvedtek, vagy beteljesült szerelmeiktől az egekben repkedtek. Hús-vér emberek voltak ők is, hatalmas lélekkel” – mint azt Kacsur András is hangoztatta róluk.
Gál Natália a műsor ötletének megszületése kapcsán elmondta:
– Tavaly áprilisban felléptünk a Rákóczi-főiskola és a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet költészet napi rendezvényén, amelyen mások által megzenésített verseket adtunk elő. Akkor olyannyira megtetszett ez a műfaj, hogy eldöntöttem, magam is megpróbálkozom versek megzenésítésével. Augusztusban kezdtünk neki a munkának. Előbb a kedvenc verseimmel kezdtem el dolgozni, aztán olvasgattam másakat is, és sokakhoz rögtön meg is született bennem a dallam. Én írtam tehát a dallamot, Kacsur András pedig hangszerelte azokat. A dalok hangszeres alapját Kiss Julianna, Bak Attila, Császár István és Dracskó Béla játszotta fel. Így született meg a Koszorúban szereplő 12 dal. Szeretnénk még csiszolni ezen az előadásunkon, a későbbiekben pedig új dalokat is írni.

– Főként milyen célt szolgál a műsor?

– A versek megzenésítése egy jó mód ahhoz, hogy az embereket közelebb vigyük a versekhez. Én mindig is kedveltem az irodalmat, de vannak emberek, felnőttek, diákok, akikhez nem állnak közel az irodalmi alkotások. Ilyen módon viszont közelebb lehet vinni őket is a költészethez. Próbálunk belecsempészni az előadásba néhány érdekes adatot a költőkről is. Egész más így hallani a költőinkről, mint a kötelező iskolai anyagot olvasgatva. Mi magunk is sok érdekességet megtudtunk róluk, miközben utánaolvastunk életüknek, s talán mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy utánanézzenek, hogyan is éltek ezek az emberek.
„A jó vers élőlény, akár az alma, ha ránézek csillogva visszanéz, mást mond az éhesnek s a jóllakottnak és más a fán, a tálon és a szájban, végső tartalma vagy formája nincs is, csak él és éltet.” (Weöres Sándor)
A Koszorú a következő időpontokban lesz megtekinthető a beregszászi színházban: március 17., 25., 26., április 3., 23., 24., 30.

Espán Margaréta