A segélybehozatal hosszas és költséges is

Úgy tartja a mondás, hogy „Bajban ismerszik meg a barát”. A kárpátaljai magyarok esetében öröm az ürömben, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is vannak jó barátok a határokon túl, akik szívükön viselik sorsunkat.

Az anyaországban és más elcsatolt területeken elmúlt hetekben több alkalommal is végeztek gyűjtést az egyházak, jótékonysági- vagy segélyszervezetek. Az viszont, hogy ezek egyrészt eljussanak Kárpátaljára, aztán pedig a rászorulókhoz, különösen nehéz és bonyolult folyamat, tele buktatókkal.
A Katolikus Karitász szeretetszolgálatának helyi szervezete, a Kárpátaljai Szent Márton Karitász munkatársai nap mint nap kénytelenek szembesülni ezzel karitatív munkájuk során. Ezekről, továbbá a szervezet közelmúltban végzett tevékenységéről Fehér Ferencet, a Karitász igazgatóját kérdeztem.

– Főként milyen kéréssel keresik fel önöket a rászorulók?

– Szervezetünknek Kárpátalján 12 településen – Kőrösmezőn, Rahón, Gyertyánligeten, Nagy­bocskón, Aknaszlatinán, Técsőn, Huszton, Nagyszőlősön, Beregszászban, Ungváron, Munkácson és Szerednyén – van helyi kirendeltsége. Egyre nagyobb problémát jelent a gazdasági helyzet az emberek számára, egyre többen keresik fel irodáinkat, mert nem tudják kiváltani a gyógyszerüket, gondot okoz a napi élelem előteremtése is. Március folyamán sikerült egy gyorssegélyt eljuttatnunk a rászorulók részére. Ebben a 102 római katolikus egyházközség és azok plébánosai voltak a segítségünkre, ugyanis azokat igyekeztünk megsegíteni, akik egy-egy egyházközség hívei közül a leginkább rászorultak.

– Az anyaország a jelen helyzetben is próbál segíteni a kárpátaljaiakon.

– Magyarországon március 15-re hirdettek gyűjtést a templomokban. Ennek jóvoltából valószínűleg április második felében meg tudnánk kezdeni a segélyprogram megszervezését. Most ugyanis még nem tudjuk, mekkora összeget gyűjtöttek, de csak ennek ismeretében tudjuk a programot kidolgozni. A tervek elkészülte után indulna a segélyezés lebonyolítása, amely várhatóan egy éven át tartana. A nyári hónapokra kisebb, a téli időszakra pedig nagyobb volumenű támogatás szétosztását tervezzük. Mivel egy ilyen ügyben igen nehéz igazságosnak lenni, figyelembe fogjuk venni, hogy az egyházközségeknél mennyi a templomba járó hívek száma, és elsősorban ennek arányában részesülnének a támogatásban. Megkértük a 102 egyházközség plébánosát, hogy vagy ők, vagy egy általuk megbízott személy segédkezzen ebben, aki rendelkezik helyismerettel, és tudja, kik az igazán nehéz sorban lévők az adott településen. Persze, ez sok felelősséggel és még több feszültséggel jár, mert nem kaphat mindenki a segélyből, s akárhol is húzzuk meg a határt, mindig lesz olyan, aki kimarad.
Az egyházi gyűjtésen kívül van egy kormányzati támogatás is, amelyet a történelmi egyházak segítéségével juttatnak majd el a rászorulóknak.

– Akadnak olyanok is, akik segíteni szeretnének. De külföldről ez nem egyszerű.

– Az elmúlt egy hónapban rengeteg e-mailt kaptunk Magyarországról azzal kapcsolatban, hogy élelmiszergyűjtést kezdenének. Viszont az élelmiszersegély behozatala nagyon nehéz. Ahhoz, hogy a határon átengedjenek egy szállítmányt, először is értesíteni kell az illetékeseket a szállítmány érkezéséről, már 4-5 héttel korábban, s ezzel egyidejűleg el kell küldeni engedélyeztetésre egy listát a szállítmányban lévő dolgokról Kijevbe. A vámmentességre feljogosító engedélyre nagyon sokat kell várni. Ha pedig nem kapjuk meg, az egész rakományra vámot kell fizetni. Aztán a szállítmányban lévő minden egyes élelmiszer gyártójától szükség van egy igazolásra. Ez azért is bonyolult, mert nem csak egyfajta élelmiszer van a szállítmányban, és nem csak egy gyártótól. Ezért, ha pl. a makarónit Hollandiában gyártották, akkor nekünk Hollandiából kell bekérnünk ezt az igazolást egyenesen a gyártótól. Egy egész szállítmánnyi élelmiszer esetében ennek lehetetlen eleget tenni. Emellett az élelmiszerekből mintát vesz a Köjál is, az általuk végzett laboratóriumi vizsgálatok akár két hétig is eltarthatnak. De a szállítmánynak addig is lennie kell valahol. Ezért vagy a kamionban marad, aminek kb. 100 euró a bérlése egy napra, vagy a kamionból kipakoljuk, ami csak a vámudvaron lehetséges. Persze itt is fizetni kell a raktárért, ahol aztán megtámadhatják a rágcsálók, és az is sokszor megtörténik, hogy közben lopnak belőle. Ha ez utóbbi lehetőség nekünk „megfelel”, akkor két hét után ismét munkásokat kell fogadnunk, kamiont kell bérelnünk, mert az élelmiszert fel kell pakolni a kamionra, aztán, amennyiben megvannak a szükséges igazolások és a Köjál engedélye is, elszállítani a vámról, elvinni a Karitász raktárába, ott pedig ismét lepakolni. A segély behozatala tehát nemcsak sok procedúrával jár, de anyagilag is költséges. És itt csak a legnagyobb problémákat emeltem ki…
Fülünkbe jutott a hír egy megegyezésről, amelyet Magyarország és Ukrajna kötöttek a segélyek behozatalának megkönnyítésére. Magyarországon emiatt sok helyen gyűjtésbe is fogtak, abban a tudatban, hogy megoldódott a behozatal gondja. Viszont a megegyezésben állítólag volt egy kikötés is: a Kárpátaljára érkező szállítmánynak csak az egyik fele maradhat Kárpátalján, a másik felét Ukrajna távolabbi részeire vinnék. Ez elég nehezen kivitelezhető, és ezzel becsapnánk az adakozókat is, hiszen ők a kárpátaljaiakat akarják segíteni. Érdeklődtünk az itteni hatóságoknál a megállapodásról, de nem tudtak róla semmit. Ezért egyelőre csak a bizonytalanság van arról, hogy lesz-e egyáltalán valamilyen engedmény, s ha igen, milyen feltételekkel. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy „túl sok” segélyszállítmányt nem is tudnánk fogadni, mert csak 4 olyan helyi karitász szervezet van Kárpátalján, amely rendelkezik a fogadáshoz szükséges engedéllyel és raktárhelyiséggel is. És persze annak a négynek is korlátozott a befogadóképessége.
Ha bárki segíteni szeretne, vagy ismer a környezetében olyat, akinek segítségre lenne szüksége, az bátran vegye fel a kapcsolatot a szolgálat szervezeteivel, a kárpátaljaiak esetében a helyi karitásszal vagy annak hiányában a helyi plébános által megbízott felelőssel (ha helyben nem derül ki, akkor a központi karitásznak is írhatnak a munkacs@caritas-transcarpathia.com e-mail címen vagy hívhatják a +380313154671-es telefonszámon). Ha pedig a határon túl tartózkodik, a Katolikus Karitász segítségét e-mailben az office@caritas.org.hu címen, az 1/372-0910-es telefonszámon és az 1/372-0914-es faxszámon kérheti.

Espán Margaréta