Becske József Lajos: Ahol én lapulok

Ahol lapulok, ott a csend
vérmezőn, a holdsugárban
mormolja pogány imáit
fehér templomi ruhában.

Velőmbe szűrjetek eget,
anyaggá gyúrva vegyjelét,
szemembe fényt tereljetek.
Káromkodjam? Imám elég?

Zálognak önmagam hozom,
életem, és ami még kell.
Áldozati vérem hulljon
az oltárra hetvenhétszer.

Mi kéne még, agyam sejtje,
nyelvemről egy íz csupáncsak?
Dér, mely itt szorult e testbe?
De csend! Érzem: várnak, várnak.