Ukrajna Janukovics biznisze
Eljött az ideje lerombolni azt a mítoszt, miszerint Viktor Janukovics elnöksége alatt az Ukrajna és Oroszország közötti kapcsolatok jelentős javulást mutattak – jelentette ki Volodimir Zasztava, a Kijevi Gorsenyin Intézet szakértője.
Az új elnök megválasztása óta eltelt lassan egy teljes esztendő, így ennyi idő már elegendő volt a helyzet felméréséhez. Janukovics hatalomra kerülésekor “eufórikus” hangulat jellemezte a moszkvai és kijevi hivatalokat, hiszen az oroszellenesnek titulált Viktor Juscsenkót egy “saját” váltotta az államfői tisztségben. Az új elnöknek rövid időn belül lépéseket kellett tennie a testvéri ország felé, hiszen ezt várták el tőle…
Viktor Janukovics már az elnöksége elején megmutatta, hogy kész együttműködni az orosz üzletemberekkel és ennek érdekében még a saját embereinek is képes nemet mondani. Történt ugyanis, hogy a legnagyobb ukrajnai fémkohászati üzem, a Zaporizssztalj részvényeire Rinat Ahmetov előleget fizetett ki. Ahmetovról mindenki tudja, hogy Ukrajna legismertebb oligarchája, a leggazdagabb üzletember egyben a Viktor Janukovics által vezetett Régiók Pártja (PR) tagja és anyagi támogatója is. Ezzel együtt orosz üzletemberek nagyságrendekkel magasabb összegeket ajánlottak az acélóriásért, így az eladók elfelejtették a korábban kötött előzetes megállapodást Ahmetovval, nem törődve a bírósági ügyekkel és az egyéb kellemetlenségekkel. Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy Rinat Ahmetov nem volt hajlandó piacképes árat fizetni a zaporizzsjai fémkohászati üzemért, ugyanis elsősorban a privilégiumaira kívánt támaszkodni.
Az eset után mondhatni kiéleződött a harc az ukrán és az orosz üzletemberek között a jelentősebb ukrajnai vállalatok birtoklásáért. Nem lehet tudni, hogy a Zaporizssztalj esete vezetett-e el odáig, hogy az orosz tőke egyre inkább kellemetlenül kezdte érezni magát Ukrajnában. Az újabb részvényszerzéseket pedig ellehetetlenítették a hazai oligarchák. A helyzet tovább fokozódott, amikor az Ukrán Legfőbb Ügyészség (GPU) elkezdett dolgozni néhány vállalat állami tulajdonba való visszatérítésén. A Zaporizzsjai Aluminimum Kombinátot, a LuganszkTeplovoz és más vállalatokat korábban oroszországi üzletemberek vásárolták fel. Az említett problémákat a legmagasabb államfő- és kormányközi szinteken is megvitatták, gyakorlatilag eredmény nélkül.
Az ukrajnai üzletemberek mindent megtettek azért, hogy ne engedjék be az országba a külföldi kollégáikat, és itt nem csak az oroszországiakra kell gondolni. Ugyanez vonatkozik az Európai Unióra is. A Gorsenyin Intézet szociológiai felmérése szerint nem csak az üzletemberek, hanem a társadalom teljes egészében ellenzi a pragmatikus kapcsolatokat Oroszországgal és Európával egyaránt. Ugyanakkor a megkérdezettek 70 százaléka szabad mozgást és munkavállalást szeretne Oroszországban és az Unió tagállamaiban is. Az is érdekes, hogy a többségben oroszajkúak által lakott Donyeck és Luhanszk megyékben a válaszadók mindössze 4-7 százaléka szeretne közös állami intézményeket, közös valutát, hadsereget és törvényeket az Orosz Föderációval…
Az utóbbi egy év alatt láthatóvá vált, hogy barátság ide vagy oda, gázár-engedmény ide vagy oda, Ukrajna lakosságának sokkal többet kell fizetnie az elhasznált földgázért. Azok sem romantikáznak már, akik esetleg az árak csökkenésében bíztak az új kormány hatalomra kerülésével. Ezzel együtt az sem következett be, amit egyes politikai szakértők megjósoltak, nevezetesen az ukrajnai gázszállító rendszer Oroszországnak való átadása vagy eladása. Janukovics és környezete továbbra is mélyen hallgat, amikor az orosz kollégákkal való találkozókon felmerül ez a kérdés. Viktor Janukovics legutóbbi orosz befolyásos politikusokkal való találkozóján a következőket mondta: „Oroszország az önök üzlete, Ukrajna pedig az enyém”…
Forrás: karpatinfo