„Az irodalom a nemzeti önismeret fontos tényezője”
– A népi írók megítélése az elmúlt több mint fél évszázadban meglehetősen ellentmondásos volt: míg egyeseket kifejezetten előnyben részesítettek, addig mások egyáltalán nem, vagy csak alig kaptak lehetőséget műveik publikálására.
A politikai változások következtében aztán folyamatos helycsere történt, amely a rendszerváltozás idején teljesedett ki – vont egyenleget az mta.hu-nak nyilatkozva Görömbei András a magyar népi irodalom legfontosabb szereplőinek pályáját értékelve. A Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem professzora példaként Németh Lászlót említette, aki a múlt század negyvenes éveinek végén és az ötvenes évek elején hallgatásra volt ítélve.
Életműsorozatát 1969-től kezdték kiadni, a nyolcvanas években pedig mind többet emlegették úgynevezett „harmadik út” koncepcióját is, amelynek keretében nagy eszményként a külső erőkkel szemben a belső érétkekhez való ragaszkodást fogalmazta meg. – Németh László munkássága ma is izgatja az irodalomtörténészeket – hangsúlyozta Görömbei András, aki maga is több könyvet és számtalan tanulmányt írt a népi irodalom kimagasló alakjairól.
A professzor szerint egyre nagyobb érdeklődés övezi Sinka István művészetét is, pedig – mint azt felidézte – amikor a hetvenes évek elején megírta Sinka-monográfiáját, sokszor kéziratokból kellett dolgoznia, tudományos igényű publikációkban ugyanis szinte egyáltalán nem foglalkoztak vele. – Manapság elsősorban szociális érzékenységű szürreális költészete miatt népszerű az irodalomszerető nagyközönség körében – mondta az akadémikus, aki azt tervezi, hogy 1977-ben kiadott Sinka Istvánról szóló kötetét átdolgozza.
Görömbei András kiemelte, hogy a több mint harminc esztendeje megjelent könyvben megfogalmazott megállapításokat most is igaznak érzi, de az azóta napvilágot látott kutatási eredmények és nyilvánosságra került források mégis szükségessé teszik a mű új változatának elkészítését. A professzor, aki Sinka Istvánon kívül teljes monográfiát szentelt Nagy László, Sütő András, Csoóri Sándor és Nagy Gáspár munkásságának is, a népi írók máig megkerülhetetlenül fontos alakjának nevezte Illyés Gyulát. A
z akadémikus úgy fogalmazott: a Puszták népe a mai napig élővé teszi az írót, de a mű immár nem csak szociográfiaként tekinthető maradandó alkotásnak, hanem a benne megrajzolt emberkép miatt is. – Illyés Gyula költészete is máig ható. Versei egy-egy korszak legfontosabb gondolatait mondták ki megrendítő erővel – mondta az irodalomtörténész, utalva az emberi kiszolgáltatottságról szóló, 1950-ben keletkezett, de csak 1956. november elején megjelent Egy mondat a zsarnokságról című költeményre.
– Az irodalom a nemzeti önismeret fontos tényezője – hangsúlyozta Görömbei András, hozzátéve: bár az általános érdeklődés az elmúlt két évtizedben csökken iránta, de a népi írók és a határon túli, kisebbségi sorban élő alkotók művei továbbra is kedveltek az irodalomtudománnyal foglalkozók és az irodalom iránt érdeklődő olvasók körében.
Az egyetemi tanár, aki néhány évvel ezelőtt Finnországban vendégprofesszorként dolgozott, azt mondta: az ottani hallgatókat legjobban a határon túli magyar, főleg az erdélyi irodalom érdekelte. A speciálkollégiumaira járó finn egyetemisták ismerték például Kányádi Sándor költészetét, s elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy miként lehet élni és alkotni kisebbségiként. – Bár a húsz-harminc évvel ezelőtti időszakhoz képest ma már kevesebb az irodalom iránt elkötelezett hallgató, a népi írók iránt továbbra is komoly érdeklődést látok – összegezte hazai tapasztalatait az akadémikus, aki a Magyar Kultúra Napja alkalmából a közelmúltban vehette át Szatmárcsekén a Kölcsey Ferenc-emlékérmet, az MTA rendes tagjakét pedig április 18-án tartja Németh Lászlóról szóló székfoglaló előadását.
Forrás: mta.hu