Zöldmunkák a szőlőben

A szőlőt termesztő gazdáknak számos feladatot kell elvégezniük a szőlőben januártól egészen decemberig. Ezek a munkák különböző csoportokra oszthatók, ilyenek a metszés, a talajművelés, a tápanyag-utánpótlás, a növényvédelem, a termés betakarítása, a tőkék pótlása, a zöldoltás és a most aktuális zöldmunkák elvégzése.
A zöldmunkák célja: a szükséges lombfelület (levélfelület) kialakítása és fenntartása. Ez a hajtásszám és a hajtáshossz beállításával érhető el. A zöldmunkák a tőke zöld részeire irányulnak, ezért a tenyészidőben végzendők. A mi klimatikus viszonyaink között 1 kg termés kineveléséhez 1,5 m² levélfelületre van szükség. Az említet levélfelület eléréséhez a felső fürt fölött 8-12 levél szükséges. Tudnunk kell azt is, hogy amíg el nem éri végleges mérete felét, a levél csak annyi asszimilátát állít elő, amelyet saját maga el is használ. A szőlő intenzív növekedési időszaka a tenyészidő első felére esik, amikor a hajtások naponta 10-12 cm-t is nőhetnek. A hajtások az éves növekedési méretük 60%-át virágzásig (június eleje) érik el.
Az idei évben, a korán jött melegnek köszönhetően, hamar elkezdődött a virágzás. A hibrid és direkttermő fajták nagy része már június elejére elvirágzott. A nemes európai fajták virágzási ideje fajtánként változik, június elejétől kezdődik és június közepére teljesen befejeződik. A virágzás alatt semmilyen zöldmunka nem ajánlott. A zöldmunkák egy részét virágzás előtt kell elvégezni, nagy részét azonban csak a virágzás után.
A zöldmunkák több csoportba oszthatók. Ezek a rügy- és hajtásválogatás, a kötözés, a lombfal kialakítása, a hajtásfésülés, a csonkázás, a hónaljhajtások kezelése, a levelezés, a fürt- vagy virágritkítás.
A szakszerűen elvégzett metszés nagy mértékben megkönnyíti a zöldmunkák végzését. A helyesen beállított rügyterhelésnél (ha nem volt fagykár) minden meghagyott világos rügy kifakad. Túlterhelésnél nem fakad ki minden rügy, alulterhelésnél pedig sok rejtett rügy is kifakad. Mindkettőt kerüljük. Általánosságban kis tenyészterületen és kis tőkeformáknál (pl. bakművelés) 6-10 hajtást ajánlott meghagyni. Nagy tenyészterületnél és nagyobb tőkeformáknál a hektáronkénti átlag elérése érdekében tőkénként több hajtást és fürtöt kell meghagyni. Ez 20-25 hajtás is lehet tőkénként, ami azonban önárnyékoláshoz is vezet.
A csemege- és borszőlőfajták zöldmunkaigénye igen eltérő, de az egyes fajták között is igen nagy különbségek lehetnek. A borszőlőknél áltálában a legfontosabb a termésmennyiség beállítása, ami virágzás után a fürtök ritkításával a kötözéssel egy menetben elvégezhető. A tőkék egyéni megterhelésének beállítása függ a tőke tenyészterületétől, a tőke kondíciójától és a készíteni kívánt bor minőségétől is. Ha jó minőségű bort szeretnénk előállítani, akkor ne terheljük túl a tőkéket. A szőlő növényvédelme szempontjából fontos továbbá, hogy a lombfal szellős legyen és a reggeli harmat hamar felszáradjon. Az idejében elvégzett zöldmunkával megkönnyítjük a növényvédelmet.
A csemegeszőlők zöldmunkáit egy kicsit másképp kell végeznünk, mint a borszőlőkét. A piacra szánt csemegeszőlőknél a fürtök és a szemek mérete a legfontosabb. A vásárlók többsége, sajnos, még a szemével vásárol, és csak a nagy szemű, nagy fürtű szőlőket veszi, az íz másodlagos marad. Saját fogyasztásra termelt csemegeszőlőknél más a helyzet. Ott a legfontosabb az íz–zamat harmónia. A szőlők ízét utólag nem lehet befolyásolni, az többnyire a fajtaválasztásnál dől el. A bogyók méreteit a helyes zöldmunkával befolyásolhatjuk. Csemegeszőlőknél fürtritkítást végezhetünk virágzás előtt és után is. Ha virágzás előtt ritkítjuk a fürtöket, akkor a virágok könnyebben, jobban kötődnek, több bogyó lesz a fürtön, a fürt ezáltal tömötté válik, a bogyók viszont nem tudnak egymástól túl nagyra nőni. A virágzás után végzett fürtritkítás esetén a sok fürttel terhelt tőkén a kötődés gyengébb, kevesebb a bogyó, lazább a fürt, a bogyók nagyobbra nőhetnek.
A csemegeszőlőknél is fontos a szellős lombfal kialakítása, és az idejében elvégzett kötözés. A hajtásokat kössük mindig a karóhoz vagy a lugas drótjához, nehogy a szél letörje őket. A kötéseket ne húzzuk meg túlságosan, mert ahogy a hajtások vastagodnak, a spárga bevághat a hajtásokba. A kötésnél továbbá ügyeljünk arra, hogy a fürtöket ne szorítsuk össze a hajtásokkal, had lógjanak szabadon.
Levelezést is végezzünk az érési időszak előtt. A levelezésnél azokat a leveleket szedjük le, amelyek takarják a fürtöket, mert ha éri a napsütés, a bogyónak szebb lesz a színe.
A hajtásokat a növekedési időszak alatt folyamatosan kacsozzuk, ne hanyagoljuk el, mert a kis hajtások még könnyen eltávolíthatók, a túl sok hónaljhajtás viszont nehezíti a növényvédelmet. A lugason nevelt szőlők hajtásait tördeljük ki az alsó dróthuzalig. A hajtások csonkázását nem ajánlom elsietni, mert ha túl hamar csonkázunk, nagyon intenzív hónaljhajtás-képződés indulhat el. Az elsietet csonkázás további betegségek kialakulásához is vezethet. Az utóbbi évek tapasztalata szerint csonkázni elég nyár közepén, és csonkázás után mindenképpen permetezzük meg a szőlőt gombaölő szerrel.
A virágzás befejeződése után kezdődik a szőlő növényvédelmének legkritikusabb szakasza, mivel a fürtök védelme a legnehezebb. Ha virágzás előtt még nem permeteztünk, most mindenképpen használjunk felszívódó, mélyhatású szereket, amelyekkel megvédhetjük a szőlőt a peronoszpóra és a lisztharmat kártételétől. Az ezt követő időszakban váltakozva használjunk felszívódó és kontakt szereket 10-14 naponként, az időjárástól függően. A fürtzáródás időszakában, ami június végére tehető, használjunk rothadás elleni szert. Erre alkalmasak a folpet hatóanyag-tartalmú szerek. A korai fajtáknál a védekezéseket már július közepén abba kell hagyni, hogy szermaradék ne maradjon a termésben.
A helyesen elvégzett zöldmunkák és növényvédelmi munkák biztosítják számunkra az őszi szép termést, a páratlan ízeket, akár frissen fogyasztjuk, akár borrá érleljük a pincében a szőlőnket.

Varga István, benei szőlész-borász,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója