Kréta Schliemannja: Arthur Evans

Az ógörög mondavilágban találkozhatunk a legnagyobb görög szigetet, Krétát uraló Minósz király bikafejű, bikafarkú, embertestű, emberevő, szörnyszülött fiával, a Minótaurosszal. A görög Minósz+taurosz kifejezés jelentése: Minósz bikája, aki Knósszoszban, a Minósz palotája alatt létesített útvesztőben, a labürinthoszban élt (innen származik a mi labirintus szavunk). A Kréta által legyőzött athéniak pedig a monda különböző változataiban hétévente, négyévente vagy évente szüzeket és fiatal fiúkat voltak kénytelenek a Minótaurosznak küldeni áldozatul. Ám Thészeusz athéni királyfi elhatározta, hogy véget vet a szörnyűségnek, elhajózott Krétára, behatolt a labürinthoszba, és megölte a szörnyeteget…
Hosszú ideig alaptalan mondának tartották a történetet, ám az 1800-as évek utolsó harmadában a kiemelkedő német autodidakta (önképezte) régész, Heinrich Schliemann napvilágra hozta a Dardanellák tengerszorosát uraló Trója városát, annak ellenére, hogy a hivatalos tudomány addig alaptalan mondának tartotta a trójai háborút, sőt magát Trója meglétét is. Majd eredményes feltárásokat végzett Dél-Görögországban, a Peloponnészoszi-félszigeten, Mükénében és Tirünszben, s ékes bizonyítékát adta annak, hogy sok monda mögött valós történelmi tények, események rejtőznek. Az angol archeológus, Arthur Evans pedig – Schliemann sikerein felbuzdulva – elhatározta, hogy napfényre hozza a legendás Knósszoszt, a mitikus Minósz király palotáját és a bronzkori krétai civilizációt.
A kiváló régész úgy vélte, hogy a meglévő írásrendszerek kialakulása előtt Európában is léteznie kellett egy primitívebb, képírásos (piktografikus) írásbeliségnek, s az általa Oxfordban, Berlinben és Athénban tanulmányozott, piktografikus jeleket tartalmazó pecsétlőköveket vizsgálva zseniálisan megsejtette, hogy az európai képírásos jelek forrása Kréta lehetett. 1894-ben azután el is utazott a Földközi-tenger kéklő hullámaiból kiemelkedő nagy szigetre, s Iráklion kis kikötőjének bazárjában vásárolt is huszonkét ősi krétai pecsétlőkövet, melyek megerősítették elméletét. Az év márciusában pedig megérkezett a legendás Knósszosz területére, ahol a görög régész, Kalokerinosz és Stillman amerikai konzul már eredményes próbaásatásokat végzett, ám különböző közbejött okok miatt nem folytatták a feltáró munkát. A dimbes-dombos tájon megakadt a szeme a legmagasabb, délnyugati dombon, ahol már Stillman és mások is hatalmas, agyagból megformázott hombárokat – pithoszokat – tartalmazó folyosókra leltek. Már Stillman is úgy vélte, s Evans is csatlakozott hozzá, hogy a pithoszok bonyolult folyosórendszere szolgált a labürinthosz alapjául.
Azután közbejött egy újabb görög-török háború, melynek eredményeként 1898-ban Kréta felszabadult az oszmán megszállás alól. 1900. március 23-án pedig Evans végre megkezdhette Knósszosz nagyszabású régészeti feltárását. Ennek során olyan cserépedény-töredékekre bukkantak, melyek nem hasonlítottak sem a római, sem a görög leletekre. Egy hatalmas palota kezdett kibontakozódni a föld mélyéből, s Evans megállapította, hogy az korábbi, mint a legelső görög civilizáció, a Peloponnészoszi-félszigeten felvirágzott mükénéi kultúra emlékei. Sorra bukkantak elő a Kr. e. 1900-1700 táján egyetlen hatalmas palotává egybekapcsolódott épületek falai, freskókkal, öntött gipszdomborművekkel, táblákkal és agyagedényekkel. A központi udvar köré épült palota földszintjén célszerűen voltak elhelyezve az olaj, bor, gabona és más termékek tárolására használt pithoszokkal teli raktárak, a kultuszhelyiségek, a szentélyek, a műhelyek, a lakószobák, melyek hosszú folyosókkal kapcsolódtak a központi udvarhoz, ahonnan ötfordulós, hatalmas lépcsősor vezetett fel az emeleti helyiségekbe.
1900. április 13-án pedig a régészek szeme előtt feltárult a krétai uralkodók pompás trónterme (a minósz valószínűleg nem egyetlen király neve volt, hanem a nem görög, ismeretlen eredetű krétai őslakosok nyelvében ez volt az uralkodó címe). A fürdő feltárása után jutottak be a trónterembe, melynek növényeket és állatokat ábrázoló falfestményei ma is éppolyan pompásan ragyognak, mint három-négyezer évvel ezelőtt. A freskók háttere előtt pedig ott állt a trón, melynek magas háttámláját részben beillesztették a fal stukkójába. Mint Evans írta, a királyi szék négyszögletes talapzaton állt, s alsó részén különös, ívelt levélminta volt, akárha gótikus stílusú lett volna. A képírásból kifejlődött krétai írással telerótt táblák révén pedig jelenkorunk megismerkedhetett az első fejlett európai írásrendszerrel, az ún. lineáris A írással, mely máig megfejtetlen, ellentétben a későbbi lineáris B írással, melyet a szigetet a Kr. e. II. évezred derekán megszállt mükénéi görögök használtak, a görög nyelv igen archaikus változatát őrizték meg, s Michael Ventris angol kutató fejtette meg az írást…
1901-ben, a második ásatási idényben újabb rendkívüli leletek kerültek elő a föld méhéből. Közéjük tartozott egy gyönyörű, csigavonalas domborműves díszítésű, hatalmas mükénéi kőváza, melyet csak tizenegy ember tudott rudakkal és kötelekkel kimozdítani helyéből. Ugyancsak rábukkantak az egyiptomi eredetű dámajáték királyi példányára: arany keretben elefántcsont- és hegyikristály-mozaikok ékesítették, helyenként – a kristály alatt – ezüst hátlappal. Emellett megannyi pompás ékszert, freskót találtak. A krétaiak valószínűleg szent állatnak tartották a bikát, roppant, őstulokszerű bikák faliképei kerültek elő, például egy magányos bikafej, illetve egy roppant veszélyes, óriási ügyességet kívánó sportteljesítmény megörökítése, mely freskón fiatal fiúk és ifjú hölgyek ugráltak át – szaltózva – egy feléjük rohanó gigászi bika hátán…
Újabb és újabb ásatási idények során Evans egyre jobban feltárta a palotát, miközben a fellelt kerámiák rétegtani és stilisztikai vizsgálata során felállította a kora minószi, középső minószi és kései minószi időszakot, mindhármat három további periódusra osztva. És tette ezt olyan alapossággal, hogy ma is elfogadja a tudomány. Majd az első hat ásatási idény után rájött, miként alakult át a korai piktografikus jelrendszer hieroglifikus írássá, majd a lineáris A írásnak nevezett szótagírássá…
Ekkor viszont már megkezdődött a krétai (minószi) civilizáció mind teljesebb körű feltárása, újabb kutatók bekapcsolódásával. Ám mindez nem halványítja el Arthur Evans érdemeit, aki Kréta Schliemannjaként vonult be a régészet történetébe.

Újfalussy Géza

Kárpátalja.ma