Van-e törvény a csalókra?

Ungvári járási olvasónk levelében arról számol be, miként vált egy banki hitel kapcsán csalók áldozatává, s nehezményezi, hogy sem a rendőrség, sem az ügyészség nem szolgáltatott számára igazságot.
– A levél, melyet terjedelme miatt nem áll módunkban közreadni, nem tér ki a bonyolultnak tűnő ügy valamennyi részletére, így konkrét tanáccsal sem szolgálhatok, csupán általános válasz adható az olvasó által megfogalmazott főbb kérdésekre.
1. Létezik-e Ukrajnában törvény a hazugokra, csalókra?
– Ukrajna büntetőtörvénykönyvének 190. paragrafusa foglalkozik a csalással, mint idegen tulajdon vagy tulajdonjog félrevezetés, esetleg bizalommal való visszaélés útján történő megszerzésével. Büntetési tétele az adózatlan minimálbér legfeljebb ötvenszeresének megfelelő bírság, vagy legfeljebb 240 óra közmunka, vagy két évig terjedő javító munka, esetleg három évig terjedő szabadságkorlátozás.
A 190. paragrafus 2. pontja az ismételten, vagy személyek egy csoportja által előzetes megállapodás alapján elkövetett, vagy a sértettnek jelentős kárt okozó csalást az adózatlan minimálbér 50–100-szorosának megfelelő bírsággal, vagy egytől két évig terjedő javítómunkával, vagy öt évig terjedő szabadságkorlátozással, vagy három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.
A törvény 3. pontja értelmében, a nagy összegre, vagy számítástechnikai eszközök alkalmazásával végrehajtott törvénytelen műveletek útján elkövetett csalás háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Végül a 4. pont alapján a különösen nagy méretű, vagy bűnszövetkezetben elkövetett csalásért öttől 12 évig terjedő börtönbüntetés szabható ki vagyonelkobzással.
Átérezvén az olvasó kérdése mögött rejlő néma vádat, egyet kell értenem azzal, hogy a törvény betűjén túl az igazságszolgáltatástól is függ, milyennek érzékelik a polgárok a jogbiztonságot. Ugyanakkor – sajnos – a világ egyetlen társadalma sincs biztosítva száz százalékosan a csalók ellen, s a polgár is sokat tehet a maga és tulajdona védelmében, főleg azzal, hogy mindig körültekintően jár el.
2. Jogosan követel kamatot a bank megtévesztett olvasónktól az általa felvett hitel után?
– Amennyiben a hitelszerződés a jogszabályoknak megfelelően köttetett, s a banknak (vagy a bank alkalmazottjának) nem volt tudomása a háttérben meghúzódó, az olvasó kárára elkövetett csalásról, illetve nem volt részese annak maga is, úgy a törvények értelmében jogosan követeli a folyósított hitel törlesztését, illetve a szerződés alapján a hitel után fizetendő kamatot és az esetlegesen felmerülő egyéb költségeket (például a késedelmi kamatot). A károsultnak ilyen esetben csak az marad hátra, hogy amennyiben a bíróság kimondja a csaló vagy csalók bűnösségét, kérje a bírótól az őt ért kár megtérítését.
3. Van mód jogorvoslatra?
– A levélből nem derül ki egyértelműen, hogy a rendőrség lezárta-e az ügyben a vizsgálatot. Ha így történt, arról az olvasót hivatalosan is tájékoztatnia kellett a nyomozást vezető személynek, megindokolva a döntést. Amennyiben úgy érzi, hogy a rendőrség nem tett meg mindent az ügy felderítése érdekében, esetleg nem vett figyelembe minden tényt és körülményt, a sértettnek jogában áll panaszt tenni az ügyészségen, de akár a bírósághoz is fordulhat. Az utóbbit azonban csak abban az esetben ajánlanám, ha (valódi) ügyvédet fogad, s ha rendelkezik olyan bizonyítékokkal (dokumentumokkal, tanúvallomásokkal), amelyek igazolják, hogy megtévesztették, becsapták. Az olvasó leveléből kiindulva a gondot kezdettől éppen az okozza, hogy nem támasztják alá dokumentumok a csaló ígéreteit, amelyek igazolnák a tudatos félrevezetést. Így azonban a peres eljárás sem kecsegtet sikerrel.

hk