Magyar feltalálók: Mihályi József és a fényképezőgép

A világ technikai fejlődésében számos magyar szellemi terméket találunk. Tudósaink munkája segítette és segíti a tudomány előrehaladását. Szakembereink kivették részüket a fényképezés fejlesztéséből is, sikereket azonban sokszor mások értek el. A magyar nevek néha feledésbe merültek. Ezért emlékezzünk rájuk! Elsőként Mihályi Józsefre, akit a fotóipar Edisonjaként is emlegetnek, s aki 200, fényképészettel kapcsolatos szabadalmat jelentett be. Híres találmánya a Super Kodak Six-20, melyet 1939-ben a New York-i világkiállításon mutattak be először.

Mihályi József 1889-ben, a mai Szerbia területén található Apatin városában született. Kamaszkoráig a vidéki gyerekek megszokott életét élte. Gyakran segédkezett édesapja kovácsműhelyében. Egy idő után figyelme mégis a szerszámok és műszerek felé fordult.
Gimnáziumi éveit a bécsi kollégiumban töltötte, ahol már precíziós műszerésznek készült. Szabadidejében rengeteget fotózott – írja Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. Már ez időben felmerült benne, hogy bátyját követve kivándorol az Egyesült Államokba. 1907-ben érkezett meg New Yorkba. Bátyja azonnal beajánlotta őt a Wissler Műszergyárba, ahol első (apró) újításaként kidolgozta egy újfajta, mélyrovátkolt forgatógomb terveit és gyártását. Ez annyira elterjedtté vált a ’40-es években, hogy sok cégnél alapalkatrésznek számított. Mihályi szerint a műszer gyors és precíz beállítását gátolta, ha a kezelő ujjai megcsúsztak a beállítógomb túl finom felületén, így javaslatára szélesebb barázdákkal látták el azokat.

Húszévesen Rochesterbe költözött és jelentkezett a Bausch & Lomb optikai és precíziós műszergyárba, ahol szintezők és más optikai műszerek fejlesztésén dolgozott. 1916-tól a Crown optikai vállalatnál hadi tervezési feladatokat látott el. Egy évvel később szabadalmaztatott egy távcsövekre kifejlesztett gyújtótávolság-növelő toldalékot, amely később fényképészeti objektívek alkatrészeként lett ismertté.
Első világraszóló találmányát 1920-ban álmodta meg egy megbízatásból. Feladata az volt, hogy tegye a lehető legpontosabbá a tekercses fényképezőgép élességállítását. A feladat kidolgozása közben Mihályinak olyannyira megtetszett ez a témakör, hogy innentől kezdve teljes figyelmével e kutatási terület felé fordult.
1923-ban barátja, Bill Roach ajánlására a Kodakhoz került, s több mint 30 éven keresztül volt a cég kiemelt munkatársa. Szabad kezet kapva a vezetőségtől, számos fényképezőgépet alkotott. Ezek közül kettő, a Super Kodak Six-20 és az Ektra, fotótechnikai mérföldkőnek számított.
1936-ban Walter Dorvin Teague-val egyetemben megalkották minden idők egyik legszebb fényképezőgépét, a Bantam Specialt. Két évvel később pedig újabb találmánnyal állt elő: saját terveit ötvözve Riszdorfer Ödön szabadalmaival, elkészítette a Super Six-20-at, amely a világ első automatikus expozíciót lehetővé tévő fényképezőgépe volt. Ennek ellenére mindössze 700-800 darab készült el belőle.
Utolsó komplett fényképezőgép-konstrukcióját 1943-ban Medalist néven mutatta be. A masszív gép a Super Six-20 továbbfejlesztett változata. Igazi jellegzetessége a hosszú, nagy emelkedésű csavarmenet, amely az élességállításhoz használt évszázados múltú bőrharmonikát helyettesítette. Az 1940-es évek végére, az 50-es évek elejére kialakult az Egyesült Államokban gyártott és forgalmazott fényképezőgépek szerkezetében és külső megjelenésében a jellegzetes Mihályi-stílus. Ilyen gép például az Agilux Agiflash, az Argus 21 és C-44, a Vokar, a View Master vagy a Bell and Howell stereo.
A Kodak, noha akkoriban Mihályi élvonalbeli kamerái üzleti sikert nem jelentettek számára, mivel a profi gépek helyett az olcsóbb tömegcikkeit preferálta, őt mindvégig teljes erkölcsi és anyagi elismerésben részesítette.
Mihályi, a precíziós műszerész, több forradalmi jelentőségű fényképészeti műszaki újítás megalkotója volt. Nélküle ma azt sem tudnánk, mi az a szelfi.

Gál Adél
Kárpátalja.ma