Kárpátalja anno: elpusztult zsidó sírkövek

Az emberiség történetében számos olyan épület, tárgy, képzőművészeti alkotás létezett, mely a háborúk, természeti katasztrófák következtében megsemmisült, s már nincs módunkban a valóságban is megtekinteni. Csak korabeli írások, képek, jobb esetben fotók bizonyítják, hogy valaha voltak. Ilyen a világ hét csodája, melyek közül ma már csak egy látható, a többi elpusztult. Hasonló sorsra jutott a frigyláda, Salamon temploma vagy az egykor New Yorkban álló Világkereskedelmi Központ is.

Kárpátalján is számos épület és tárgyi emlék vált a háborúk, a hozzá nem értés és a régiségkereskedők áldozatává. Ne menjünk messzire: elég az egykori beregszászi zsinagóga épületére gondolni vagy azokra a képzőművészeti alkotásokra, bútorokra, ikonokra és könyvekre, amelyeknek a szovjet korszakban kelt lábuk. Ma már csak régi képeslapok, családi felvételek és elbeszélések emlékeztetnek bennünket ezekre a pótolhatatlan értékekre.

Ahogyan azokra a faragott zsidó sírkövekre is, melyek a XIX–XX. század folyamán készültek, s mára eltűntek. Hogy mégis láthatjuk őket – hacsak fényképen is –, egy David Gomerman nevű képzőművésznek köszönhető.

Gomerman egy hagyományos minszki zsidó családban látta meg a napvilágot 1912-ben. A zsidó iskola befejezése után festészetet, szobrászatot, textilkészítést és építészetet tanult. Az ’50-es években művészettörténeti kutatásokat végzett Moldvában, Bukovinában és Kárpátalján. Jelentős mennyiségű fotót készített fatemplomokról, szőnyegekről, ruhákról, ékszerekről, sírkövekről.

Több száz – mára megsemmisült – faragott sírkövet fotózott le és katalogizált Besszarábiában, Észak-Bukovinában, Kelet-Galíciában és Kárpátalján.

Így maradhatott fenn fénykép formájában néhány beregszászi, munkácsi és ungvári sírkő.

Érdekes megfigyelni ezeket: a díszes faragást, a rajtuk lévő héber írást, az állatmotívumokat.

A zsidók általában álló sírkövet állítottak, melyet másra még nem használt anyagból készítettek, s arra vésték rá az elhunyt nevét, születési és halálozási dátumát, illetve a kiválasztott bibliai idézetet vagy a család és a közösség gondolatát.

Gyakran felírták a sírkövekre azt is, hogy „Sálom al Jiszráél”, azaz „Béke Izraelre”.

A zsidó síremlékek díszesek voltak, s a szöveg mellett növény- vagy állatábrázolások is megjelentek rajtuk. Ezek kifejezhették az elhunyt tulajdonságait és foglalkozását, a halál módját.

A sírkőre vésett varjú például azt jelentette, hogy az illető valamilyen katasztrófában halt meg. A síron látható Tóra-tekercs arra utalt, hogy az elhunyt rabbi volt, a kancsó pedig az illető levita származását fejezte ki.

Az áldást osztó két kéz – melynek mutató- és középső, illetve gyűrűs- és kisujjai zártak, a két hüvelykujj pedig összeér –, az Áron nemzetségéből származó (kohanita) férfiak jelképe, csak az ő sírjukon szerepelt.

Oroszlánt is gyakran véstek sírkőbe, a hűséget és a vallásos kitartást jelképezte, valamint Júda törzsének címerállata volt. Ha két oroszlánnal körülvett korona jelent meg a síron, az a Tóra védelmét jelentette. A szarvas ábrázolása pedig családnévre vagy vallásos áhítatra utalt.

(A cikkben felhasznált felvételek a www.judaica.spb.ru oldalról származnak.)

Marosi Anita

Kárpátalja.ma