Kárpátalja ma: In memoriam 1956

Őscsend is van a világon.

Bárcsak Diadalív volna!

Kihűlt világ ez, – bársonyos???–

Felhőkkel be- s letakarva.

 

Visszanézünk: patyolat ing.

Ildomos és régen illó.

Belerezdül szál rozmaring,

Krizantém-szín, fehér porhó.

 

Sírvermekbe, földbe lőttek,

Agyonvertek, elfeledtek:

Keljetek a föld porából!

Kövek várnak meg hű kezek.

 

Szívünk véres éjnek alja,

Szivárványból leroskadva.

De Isten, ki minket imád

Úgy, hogy nézzen ránk a világ.

 

Sejtelem ring, rejtek rejtje –

Gond és bánat, számszorozva.

Már soha az Éden kertje,

Csak a Haza szép reménye,

 

Mely általunk kidalolja:

Az az erkölcs, az a példa,

Rend és jog, és ismételten

A becsület – álljon talpra!

 

(Fodor Géza: Katarzis, 1956)