Füge: a mézédes gyógynövény

A karácsonyi étrendben helye van az ókor egyik „legédesebb” gyógynövényének, a fügének. Miért érdemes a téli időszakban fogyasztani?

A fügefa (Ficus carica) a Földközi-tenger térségében és Keleten is az egyik legrégebbi kultúrnövény. A rövid törzsű fa/cserje ágai a földig hajlanak, lombozata kellemes árnyékot ad. Forró éghajlaton az árnyékos helyek éppen olyan értékesek, mint a víz.

A füge pépje gyógyír
Az ősi Énekek éneke könyve az édes, lágy, magvakban dús fügegyümölcsről, mint kiemelten fontos táplálékról, a termékenység és a szexualitás szimbólumáról is „dalol”. Közismert Ádám és Éva fügefalevél kosztümje, s az a tény, hogy sok festő „öltöztette” mezítelen figuráit fügelevéllel.

Az ókorban gyógyító, energetizáló erejét használták a kimerült ember gyors talpra állítása érdekében. A fügének nagy a cukortartalma, pépje pedig kitűnő gyógyír volt fekélyre (Hiskia király krónikásai is feljegyezték áldásait), torok- és fülfájás estén is használták.
Az almához és a szőlőhöz hasonlóan a füge is segíti a méreganyagok távozását a szervezetből, rostjai és apró magjai pedig segítik a bélrendszer tisztítását, rendszeres fogyasztásával megelőzhetjük a székrekedést.

Emellett erősíti az immunrendszert, kiegyenlíti a testben előforduló túlzott savképződést. Gyermekek estében táplálkozásfiziológiai szempontból azért is értékes, mert magas a gyümölcscukor-tartalma.

A fügét elsősorban szárított formában hozzák forgalomba, bár gyümölcsfát is egyre több kertben látni: a melegebb teleknek köszönhetően a szabadban is átteleltethető.

Természetes hashajtó
A modern gyógyászatban a füge természetes hashajtóként is szerepel. A füge és a manna vízben oldódó alkotórészeiből olyan szirupot készítenek, amely serkenti a bélműködést. A manna nem egyéb, mint a mannakőris törzséből származó lé megszárítva, tehát nem tévesztendő össze a Bibliában emlegetett mannával. A készítmény felnőtteknek, valamin szoptató kismamáknak is ajánlott.