Csodaszer a megbocsátás

A legújabb kutatások szerint nemcsak érzelmileg gyógyít, de a testi egészségünkre is jótékony hatással van.

Karsten Mathiasent hetekig emésztette a harag. A dán cirkuszigazgatót hónapokkal azelőtt elhagyta a felesége egy másik férfiért.
A negyvenéves Karsten éjszakánként álmatlanul forgolódott az ágyában, miközben elborította a felesége új barátja iránt érzett gyűlölet. A benne kavargó negatív gondolatoktól fájdalom feküdte meg a gyomrát. Aztán esténként inni kezdett, hogy el tudjon aludni.
Végül a gyermekei miatti aggódás győzte meg arról, hogy találkoznia kell azzal a férfival, aki iránt ilyen kínzó haragot érzett.
Amikor a két férfi leült egy asztalhoz a koppenhágai kávézóban, Karsten tudta, hogy meg fog bocsátani felesége új élettársának. Egy csésze kávé helyett egymás után rendelték a feketét, és órákig beszélgettek.
Hazafelé menet Karsten csodálkozva tapasztalta, hogy már nyoma sincs benne haragnak, szomorúságnak. Hónapok óta először fizikailag is jobban érezte magát. Éjszaka úgy aludt, mint a bunda, reggel pedig tiszta elmével, kipihenten ébredt.
– A megbocsátás nagyszerű ajándék, amit saját magamtól kaptam – mondja Karsten.

Gyakran gondoljuk úgy, hogy a megbocsátás valami olyasmi, amit másvalakiért teszünk. A legújabb kutatások viszont azt bizonyítják, hogy ez csak a történet egyik fele.
– Amikor megbocsátunk valakinek, megváltozik a szervezetünk működése – mondja dr. Robert Enright, a megbocsátással foglalkozó nemzetközi intézet, az International Forgiveness Institute alapítója. Enright három évtizede kutatja a megbocsátás erejét, és több könyve jelent meg a témában. – A megbocsátás segít, hogy megszabaduljunk a mérgező haragtól – folytatja –, attól a fajtától, amely szó szerint megöli az embert.
A Psychology and Health szaklapban 2009-ben megjelent cikkükben Enright és kollégái arra keresték a választ, hogy szívbetegeknél hogyan befolyásolja a megbocsátás a szív állapotát. Arra jutottak, hogy azoknál, akik a vizsgált időszakban megbocsátottak valakinek, jelentősen javult a szívizom vérellátása, és ez a hatás akár négy hónappal a megbocsátás után is kimutatható volt.

Az eredmények élettani jelenségekkel magyarázhatók. Amikor haraggal és bosszúval teli gondolatok lepik el az agyunkat, a vegetatív idegrendszer mindkét fele egyszerre lép működésbe: a szimpatikus, amely „felpörget” bennünket, illetve a paraszimpatikus, amely megnyugtat. Képzeljük el, hogy az előbbi egy autó gázpedálja, az utóbbi pedig a fék. Mi történne, ha akkor lépnénk a fékre, amikor éppen gyorsítanunk kellene? Igencsak rázós élményben lenne részünk. Pedig a szívünk és a testünk ugyanilyen megterhelő, egymásnak ellentmondó parancsot kap, amikor állandóan haragosak vagyunk.
Megbocsátással nem csupán a szív gyógyítható. A nemzetközi magatartás-orvoslási társaság, a Society of Behavioral Medicine kongresszusán 2011-ben bemutatott vizsgálat szerint a megbocsátás segíthet az álmatlanság enyhítésében. Az észak-karolinai Duke Egyetem Klinikai Központjában végzett vizsgálat azt állapította meg, hogy a megbocsátás erősítheti az AIDS-es betegek immunrendszerét. Évről évre új kutatások bizonyítják: a megbocsátás számos betegség ellenszere lehet – talán még a ráké is.

Rosalyn Boyce az után omlott össze, hogy 1999-ben egy férfi betört londoni otthonába, és megerőszakolta, miközben a nő kétéves lánya a szomszéd szobában aludt. Három héttel később elkapták az elkövetőt, a nőket sorozatban megerőszakoló férfit, és háromszoros életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Rosalyn számára azonban messze nem ért véget a rémálom. Képtelen volt kiverni a fejéből a támadás emlékét, ezért kiköltözött a családi házból is. Alig evett valamit. Poszttraumás stressz szindrómát (PTSD) és reaktív depressziót állapítottak meg nála. Antidepresszánst és nyugtatókat írtak fel neki. A nő felejteni akart, ezért rászokott az italra, és minden este megivott egy üveg bort.
Amikor a mentális és fizikai egészsége tovább romlott, belátta, hogy önmagát kell meggyógyítania. Miután terápiás foglalkozásokon vett részt és utánaolvasott a témának, rájött, hogy az egyedüli megoldás az, ha megbocsát támadójának.
„A megbocsátás számomra azt jelentette, hogy már nem kell semmiféle kapcsolatot éreznem az engem megerőszakolóval, és elszakadhatok a bűncselekménytől – írja Rosalyn. – Amint eldöntöttem, hogy ebből a szemszögből fogok a megbocsátásra tekinteni, hatalmas tehertől szabadultam meg.”
Rosalyn végül egy helyreállító igazságszolgáltatási program keretében 2014 júliusában találkozhatott támadójával, és szemtől szemben megbocsátott neki. – Szinte mámorossá váltam ettől – idézi fel. – Már nem gondolok többet a nemi erőszakra. Volt, nincs.

Marina Cantacuzinónál kevesen értik jobban, hogy mit jelent a megbocsátás. A nő korábban újságíróként dolgozott, manapság a megbocsátással foglalkozó Forgiveness Project alapítója és egyben igazgatója. A szervezet honlapot üzemeltet és kiállításokat rendez, hogy a világ minden pontjáról érkező személyes beszámolók – köztük Rosalyné – felhasználásával kutassa a megbocsátás lehetőségeit és korlátait.
– A megbocsátásnak nem az elnézés vagy a felmentés a lényege – magyarázza a szakember. Ugyancsak gyakori tévhit, hogy a megbocsátás megköveteli az elkövetővel való kibékülést, pedig ez nem így van. Úgy is megbocsáthatunk, ha utána megszakítunk minden kapcsolatot a másik féllel. A megbocsátás a múlt átértékelését követeli meg, hogy képesek legyünk tágabb megközelítéssel és nagyobb együttérzéssel szemlélni a helyzetet és a másik felet.
Cantacuzino azt is hangsúlyozza, hogy a megbocsátás nem jelenti az igazságszolgáltatáshoz való jog feladását. Megbocsáthatunk valakinek, de az illetőnek esetleg így is börtönbe kell vonulnia, vagy más módon kell megfizetnie tetteiért. A nő egyik kedvenc idézete egy fegyenctől származik: „Megbocsátani annyi, mint elengedni a jobb múlt reményét.”

Alexandra Asseily 1966-ban költözött Libanonból Angliába, és a szülőföldjétől távol nézte végig, ahogy a közel-keleti országot szétdúlta a tizenöt éves polgárháború. Úgy érezte, elemészti a hitetlenkedés, hogy az ember ennyi erőszakra képes.
– Meg kellett bocsátanom azoknak, akik elpusztították a valaha csodálatos Libanont – mondja a pszichoterapeuta. Úgy döntött, közelebbről is megismeri azokat a férfiakat, akik kegyetlen harcosok voltak a konfliktusban. – Akkor éreztem, hogy átmentem a saját vizsgámon, amikor már az embert láttam bennünk, nem pedig a szörnyeteget.
Alapító tagja a Libanoni Tanulmányok Központjának az Oxfordi Egyetemen, ahol arra törekszik, hogy a megbékélés és a gyógyulás eszközeként népszerűsítse a megbocsátást. Munkája során gyakran találkozik betegekkel. Megemlít egy Rómában élő asszonyt, aki hosszú évekig volt hűséges csalárd férjéhez, most pedig haldokló rákbeteg. – Az asszony el van keseredve, azt hiszem, felemésztette magát – mondja Asseily, bár elismeri, tudományosan még nem bizonyított, hogy összefüggés volna a harag és a rák kialakulása között.
De lehet, hogy erre nem kell sokáig várni. Robert Enright és Pavel Kotouček szlovák rákkutató közös vizsgálatukban arra keresik a választ, a megbocsátás segíthet-e a rák elleni küzdelemben. Kotouček számtalan olyan esettel találkozott, hogy a beteg keserűsége rontott az immunrendszer működésén. – Komoly bizonyíték van arra, hogy ha erősíteni tudjuk egy rákbeteg immunrendszerét, legyőzhetjük magát a betegséget.
A kutatást egy európai mielómás betegeket képviselő ernyőszervezeten keresztül végzik Európa-szerte, és a páciensek a hivatalos gyógymódok – kemoterápia, sugárkezelés, csontvelő-átültetés, őssejt-transzplantáció – mellett irányított megbocsátásterápiában is részesülnek.

A kanadai Vancouverben élő Azaria Botta 33 éves pedagógiai asszisztens az után ébredt rá a megbocsátás gyógyító erejére, hogy összeveszett az egyik legjobb barátnőjével.
2004 nyarán hátizsákos turistaként Európába indult régi barátnőjével. Beutazták az Egyesült Királyságot, majd megérkeztek Párizsba. A francia fővárosban aztán Azaria barátnője közölte, hogy egy fiatal kolumbiai hátizsákos turistával egyhetes romantikus utazásra megy. Azaria megdöbbent, és dühös lett. Haraggal és csalódással a szívében töltötte el azt a hetet Párizsban. A feje is megfájdult, és gyomorrontás kínozta. Még az után is főtt a saját levében, hogy barátnője sűrű bocsánatkérések közepette visszatért Párizsba. Haragja még Vancouverbe hazatérve sem szállt el. A fejgörcs és a gyomorpanasz is csak az után múlt el, hogy barátnője esedezve bocsánatot kért, és könnyek között kibékültek. Azaria akkor értette meg, hogy a haragja betegítette meg őt.
– Könnyebbnek éreztem magam – mondja Azaria. – Azzal, hogy búcsút intettem a haragnak, megtettem az első lépést a gyógyulás felé.

A szakértők egyetértenek abban, hogy nem csak egy út vezet a megbocsátáshoz. Vannak, akiket az évek során annyira megvisel a gyűlölet és a félelem, hogy tudatosan döntenek a változtatásról. Mások az után látják új megvilágításban a helyzetet, hogy találkoznak az elkövetővel vagy megnéznek egy a témába vágó tévéműsort – mondja Marina Cantacuzino.
Robert Enright úgy véli, megbocsátani sokféleképpen lehet, de az egésznek az alapja az, hogy jóakarattal forduljunk ahhoz, aki megbántott bennünket.
– Ez megnyilvánulhat a tisztelet egy formájában, egy viszonzott telefonhívásban vagy abban, hogy az illetőről egy harmadik félnek jót mondunk – magyarázza. – A látszólagos ellentmondás abban rejlik, hogy miközben könyörületesek vagyunk azokkal, akik velünk nem voltak azok, érzelmileg és néha testileg is meggyógyulunk.