Kicsiből különlegeset – ír szemmel Kárpátaljáról

James Arthur ír farmer tíz éve minden nyáron Kárpátajára utazik, hogy többedmagával olyan angol nyelvi táborokban segítsen, melyeknek a résztvevői magyar fiatalok. A Parókia Portál interjúját olvashatják.

Mikor járt először Kárpátalján?
2005-ben, azóta minden évben visszatérek. Tíz évvel ezelőtt öten elmentünk az Ír Presbiteriánus Egyház önkénteseiként, hogy angolt tanítsunk egy nyári táborban magyar fiataloknak, áhítatokat tartunk, beszélgetünk a Bibliáról, kézműveskedünk és játszunk a tábortűz mellett. Azt éreztem, Isten akarja, hogy odamenjek, akkor ez egy komoly hitlépés volt részemről, de nagyon élveztem. Az évek során jó testvéri kapcsolat alakult ki a fornosi gyülekezettel, ami által mindannyian gazdagodunk.

Milyen személyes út vezetett a kárpátaljai misszióig?
Keresztyén családban nőttem fel, hívő szülők gyermekeként, így mindig természetes volt számomra az, hogy gyülekezetbe járjak. Hálás vagyok a szüleimnek, mert bár volt időszak, amikor lázadtam, ők mindig szigorúan megkövetelték, hogy ott legyek a templomban.
Tizenhat éves voltam, amikor édesapám rákos lett, ezért abba kellett hagynom az iskolát, hogy otthon dolgozhassak a farmon. Hála Istennek ő felépült, de a következő évben édesanyám is rákos lett, ő 1993-ban meghalt. Egy évvel ezután adtam át Krisztusnak az életemet. Tudtam, hogy nem élhetek abból, amit a szüleim tanítottak nekem, hanem személyes kapcsolatra van szükségem.
A szüleim hiteles példák voltak abban, hogyan kell keresztyénként megélni a betegséget, ők nem csak a templomban, otthon is olvasták a Bibliát és imádkoztak. 1994-ben megérkeztem Krisztushoz, de ez csak a kezdet, hiszen utána jön a folyamatos növekedés és formálódás. A gyülekezetben több szolgálatban is részt vehettem: az adománygyűjtéstől kezdve a betegek és idősek látogatásán át az Alpha-kurzusig. Ezeken keresztül mind formált Isten, ahogy a kárpátaljai missziót is felhasználta arra, hogy tanítson. És hiszem, hogy bár ez csak csepp a tengerben, Isten a kicsiból hatalmas dolgokat képes kihozni.

Miért Kelet-Európa? Írországban is vannak emberek, akik segítségre szorulnak…
Ez így igaz, nálunk is vannak szegények és nagyon sok ember nem ismeri Istent Írországban, de én nagyon erősen éreztem, hogy Isten hív Kárpátaljára. Nagyon szeretnék hosszabb időre is idejönni, de csak két hetet tudok felajánlani nyaranta, mert dolgoznom kell a farmomon, viszont Isten ezt valamilyen módon felhasználja az Ő királyságának építésében.
Lehet Isten szeretetéről csak beszélni ott, ahol háború van?
Sokat imádkoztunk ezért az elmúlt két évben, és azt tapasztaltuk, hogy amikor a háború valóban elkezdődött, a fiatalok nagyon örültek, hogy elmentünk hozzájuk, hiszen otthon is maradhattunk volna. Ők nagyon pozitívak, nem mutatják ki, hogy valami baj van, de ha megkaparjuk a felszínt, alatta meglátjuk, mivel küzdenek a háború miatt. Ebben az időben megtapasztalhatták a barátság erejét abban, hogy mellettünk voltunk a küzdelmeikben, ahogy az előző években is.

Egyszerűbb lenne számunkra, ha csak pénzt küldenénk nekik, de ezt nem lehet összehasonlítani a személyes jelenléttel. Kapcsolatok csak találkozásokon keresztül jöhetnek létre. Ezenkívül minden gyülekezetnek jót tesz, ha lát más közösségeket is. A kárpátaljaiak sok mindenben hiányt szenvednek, ami nekünk megvan, mégis sokkal inkább Krisztus-centrikusak, mint mi nyugaton. Rengeteg időt töltenek imádsággal és bibliaolvasással, míg mi sokkal kevesebbet, annak ellenére, hogy midennap lehetőségünk lenne rá.

Mi a legmeghatározóbb élménye az elmúlt tíz évből?
Csodálatos azt látni, amikor van egy fiatal, aki öt éve jár a táborokba, kezdetben szinte meg sem szólalt, majd az évek alatt fokozatosan kinyílt és átadta Jézusnak az életét. Hihetetlen látni, ahogy az emberek élete megváltozik.

Horváth Zsuzsanna
Képek: Füle Tamás, James Arthur