A szőlő tavaszi metszése 2.

A szőlő alakító metszéséről, a metszés alapszabályairól már szó esett korábbi cikkünkben, most a fajták különböző terhelését és a metszésmódokat fogjuk sorra venni.
A helyes metszéshez tisztában kell lennünk egy-két alapvető fogalommal, úgymint termőegyensúly, terhelés, termőcsap, ugarcsap, a fajták fürtmérete stb. Ezek ismerete nélkül nem lehet a metszést szakszerűen elvégezni.

Termőegyensúly. A termőegyensúly a vegetatív és generatív tevékenység összhangját jelenti. A generatív rész maga a termés, melynek mérése egyszerű. A vegetatív rész (levél, szár stb.) viszont már nehezebben mérhető. Fontos ez az egyensúly ahhoz, hogy a tőkék termőképessége hosszú távon is fenntartható legyen, hiszen tudjuk: a szőlő nem egy-két évig él, hanem akár 50-60 esztendeig is. Ezért meg kell figyelnünk a hajtások mennyiségét, vastagságát és hosszát a terméshez képest. Ha sok a termés, és ehhez csak gyenge, elvékonyodó hajtások tartoznak, akkor tőkénket túlterheltük. Abban az esetben viszont, ha a tőkék lombozata túl erősen hajt, kezelése nehéz, és a tőkéken nincs fürt, vagy csak 1-2 található, akkor fennáll a vegetatív túlsúly. Mind a két esetet kerülni kell. Tehát a tőkék metszésékor be kell állítanunk a tőkék terhelését.

Mi az a terhelés? A terhelés a tőkén metszéskor meghagyott világos rügyek számát vagy fakadás után a hajtások számát, esetleg a fürtök számát jelenti. Tehát megkülönböztetünk: rügy-, hajtás- és fürt-terhelést. Tavasszal általában rügyterhelésről beszélünk, hiszen ez a legegyszerűbben kiszámítható. A rügyterhelést számíthatjuk rügy/m² vagy rügy/tőkében. Azaz a terhelés számításakor figyelembe kell venni a sor- és tőtávolságot, valamint a művelési módot is.

Termőcsap. A metszéskor visszavágott tőkén hagyott vesszőrészt nevezzük csapnak. A termőcsapok feladata az adott évi termés biztosítása. Hosszúságuk alapján megkülönböztetünk rövidcsapot (2 rügy), hosszúcsapot (3–5 rügy), fél szálvesszőt (6–8 rügy) és szálvesszőt (9–20 rügy).

Ugarcsap: A következő évi termőcsapok nevelésére használjuk. A felkopaszodás elkerülésének az érdekében az ugarcsapot mindig a termőcsap alatt hagyjuk meg. Biztosítócsap: feladata a sérült, felkopaszodott tőkerészek leváltásához szükséges hajtások, vesszők nevelése.

A borszőlők és a csemegeszőlők metszése sokban különbözik egymástól.
Vegyük először a borszőlőket. A minőségi bort adó fajták fürtjei általában nem nagyok (200–400 gramm), ennek megfelelően, ha egy tőkén 2 kg körüli termésmennyiséget szeretnénk, kb. 8–12 fürtre van szükségünk. Mivel nem minden rügy hoz termést (fürtöt) ezért egy átlagos termőképességű tőkén 20–30 világos rügyre van szükség. Ezt a rügymennyiséget több módon is elérhetjük – vagy szálveszős metszéssel vagy rövidcsapos metszéssel –, lényeg, hogy a rügyek száma megfelelő legyen. A szálvesszős metszés kiválóan alkalmas a vidékünkön elterjedt kisfürtű borszőlőfajtákhoz is, pl. a tramini, leányka, ottonel muskotály, cabernet sauvignon, merlot. Ezek a fajták gyakran kevés termést hoznak, mivel nem minden hajtáson képződnek fürtök és a fürtök mérete sem nagy. Ha valamelyik fajtánk gyenge termést hoz, keveset terem több éven keresztül, próbáljunk meg szálvesszős metszést alkalmazni. Ebben az esetben metszéskor kiválasztunk egy vagy két szép hajtást, amelyeken 10-15 rügyet hagyunk, és a dróthuzalhoz, vagy a karóhoz kötünk. Ezen kívül meghagyunk még 2-3 egyszemes ugarcsapot (sarkot).

Vidékünkön nagyon elterjedt a váltócsapos metszés, ami lehet rövid- és hosszúcsapos egyaránt. Ebben az esetben mindig annyi ugarcsapot hagyunk, ahány termőcsapot, az előző éven meghagyott termőcsapokat pedig tőből levágjuk. Hogy rövid- vagy hosszúcsapot hagyunk-e, mindig a termőképességtől függ. Kevés az olyan bőtermő fajta, amelyet kimondottan rövid csapra metszünk, de magas minőségű borok készítéséhez jól alkalmazható, rövidcsapra metszhető fajta például a Chasselas (gyöngyszőlő), Furmint, Hárslevelű, Golubok. Hosszúcsapos metszés ajánlott sok közepesen termő fajta esetében, amilyen például a Bianca, a Cserszegi fűszeres, az Irsai Olivér, a Király leányka.
A hosszúcsapos metszés kiválóan alkalmas még a vidékünkön igen elterjedt direkt termő fajta, az Izabella metszésére is. Bár ez a fajta szinte minden metszésmód mellet terem, mégis érdemes metszésére odafigyelni, hogy a tőkék ne kopaszodjanak fel, a tőkeforma fenntartható legyen. Kevesebb fürt esetén a tőke nincs túlterhelve, a szemek és a fürtök szebbek, jobban színeződnek és magasabb cukortartalommal szüretelhetők.

A direkt termő fajtáktól gyakran megszabadulnának a gazdák, de sajnálják a régi tőkéket kivágni és 3-5 évet várni a fiatal tőkék termőre fordulásáig. Ebben az esetben alkalmazhatjuk az átoltást. Bár az Izabella, Noah, delaware, fajták nem kimondottan alkalmasak alanyszőlőnek, de 10-15 évig jól megélnek rajtuk a rájuk oltott európai fajták. Az átoltást végezhetjük kora tavasszal fásra-fás oltással vagy nyár elején zöldre-fás vagy zöldre-zöld oltással. Az utóbbiakhoz a tavaszi metszésnél a tőkét erősen visszavágjuk és csak 2–4 hajtást hagyunk meg rajta, hogy májusban, mikor eléri a ceruzavastagságot, átolthassuk.

Csemegeszőlők metszésének sajátosságai. A csemegeszőlőket általában hasonlóan metszik, mint a borszőlőket, azonban nagy különbség van a fürttömegek között. Egy csemegeszőlő fürtje általában 0,5–1,5 kg. Ennek függvényében sokkal kevesebb fürtöt hagyhatunk. Itt még nagyobb szükség van a termés beállításához a fürtritkításra. Bőtermő csemegeszőlőfajtáinkat nem kell hosszúcsapra metszeni, mert már 3–5 szemes csapokon is elegendő fürtöt hoznak. Mivel a csemegeszőlőnél azt szeretnénk eléri, hogy a bogyók minél nagyobbak legyenek, ezért csak virágzás után ritkítsuk a fürtöket. Mivel több fürt van a tőkén, gyengébb lesz a kötődés a fürtökön (kevesebb bogyó), ezért a szemek később nagyobbra nőhetnek.

A szőlőskertekben az egyes tőkék jelentős terhelésnövelése negatívan befolyásolhatja a termés minőségét. Ezért mindig törekedjünk a termőegyensúly fenntartására. A régi, évtizedek alatt kialakult és jól bevált metszésmódunkon csak akkor változtassunk, ha termésünk nem megfelelő minőségű, vagy mennyisége elmarad az elvárttól.

Varga István
benei szőlész-borász,
a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója