Füzesi Magda: Fekete szonett

                               (Parafrázis Csokonai Vitéz Mihály

                                A reményhez című versére)

Benned sem hittem elejitől fogva,
De mert az ember gyarló földi por,
Lelkében mindig ott van a pokol,
S nem fél belépni, percet sem habozva.

Elfeketedtek köröttem a fák,
Virág helyett csak csonka ágak élnek,
Miért, hogy Rólad sorom temérdek,
S Te nem érzed a lótusz illatát?

Boldogtalan, balga örömmel járnám
Az ősi táncot ősi szénapárnán,
De felsebeztek csalfa dallamok.

Mivel a távol kancsal és csalóka,
Amiért égek, mind csak furcsa móka:
Feketén fáj, hogy Ízisz elhagyott.