Petőfi Sándor: A felhők
Oh nékem olyan jó barátim
E tarka égi vándorok.
Oh nékem olyan jó barátim
E tarka égi vándorok.
Te meghalsz kedves s nem tudod, ki voltál,
Egyszerű ember volt apám
És nem hagyott semmit se rám,
Se pénzt, se nevet, se tanácsot,
Legyen emléke mindig áldott.
a hálózat megnyomorít
éles körmeit beléd vájja
A nap verse.
Szép macskám, szép ijesztő
Szemed szemembe ásod,
Titokzatos barátnőm
Oly bölcs a hallgatásod.
Egy ottfelejtett kő vagyok a padkán,
nem tudom már, hogy miből is hiányzom.
A vér borától részeg volt s dühödt,
de únta már, hogy mindig öldököl…
Gyermekkori cipőmnek
nyomát látom a sárban…
Tornya egy, de büszke, szép torony,
s mint a kukorékoló kokas…
End of content
End of content