Dsida Jenő: Július
Itt künn járok a földeken, kedves.
Itt künn járok a földeken, kedves.
Fehér a hó, a fény, a látszat, az igen, a nem; fehér az égen túl a Semmi is — minden fehér.
Palacsinta palacsinta rámka’, rámka’, rámkacsint a
Fut egy fiafelhő, fut, fut fent az égen.
Piros csillag, egyszem cseresznye, rigó csőrében hova szállsz?
Este van, este van: kiki nyúgalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Szeretném látni a mosolyt az arcodon, Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon: Szeretném látni a boldog szemeket, Amelyekből más is erőt meríthet.
fogyó hold a bak jegyében félig égő csillag lobban
Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély. Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.
Piros pünkösd, juttasd tiszta fényed Ma is minden bánkodó szivének, Hogy ki tévelyg kétségbe’, homályba’:
End of content
End of content