Aranyosi Ervin: Csoda

Az ember minden nap várja a csodákat,
s csak azt látja mindig, hogy a csoda várat.
Pedig bizony ott van, csak nem veszed észre,
mert nem figyelsz oda sok aprócska részre.
Mert, tudod, a mában felgyorsult a tempó,
az idő úgy szalad, akár egy versenyló,
s ha magával ragad, nincsen időd várni,
ezért nem sikerül csodára találni.

Pedig, ha lassulnál, s behúznád a féked,
a világ mélyebben érintene téged.
A szemed is tudna jobban fókuszálni,
könnyebb lenne, hidd el, csodára találni!
Ha már képes lennél szeretettel nézni,
s hagyni a lelkedet többször megigézni,
ha tudnád, életed gyakran elvarázsol,
talán te is többet tudnál a csodákról.

Felmerülhet benned, mi is az a csoda?
Talán csak egy kérdés: Kicsoda-micsoda?
Vagy talán világunk minden élő része,
vagy az Univerzum teljes, nagy egésze?
Vagy csak az újdonság, mit még sosem láttál,
vagy csak olyan dolgok, pont amikre vágytál?
Nézőpont kérdése, te mit érzel annak,
ám a lényeg az, hogy csodák bizony vannak.