Kosztolányi Dezső: Lánc, lánc, eszterlánc,
Lánc, lánc, eszterlánc, eszterlánci cérna, kisleányok bús körében kergetőzöm én ma.
A nap verse
Reményik Sándor: Öröktűz
Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp
Gárdonyi Géza: Este
A nap feküdni készült a szőlőhegy mögött: égő-vörös fátyol-ingébe öltözött.
Lőrincz P. Gabriella: Megyek tovább
Nem hiszek már az örök szerelemben, Örülök, ha tíz évet kibírok.
Dsida Jenő: Édesanyám keze
A legáldottabb kéz a földön, a te kezed jó Anyám Rettentő semmi mélyén álltam Közelgő létem hajnalán;
Zselicki József: Utak
Utak futnak, szaladnak, Messzire tüzek lobognak, Magam is hiszem magamnak.
Penckófer János: Aprócska fohász…
…hogy a közös fájdalmaknak közös mondata lehessen, hogy a nagyra növő énben sokan felismerjék arcukat
Radnóti Miklós: Május
Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul.
Radnóti Miklós: Eső után
Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak Máskor poros levelén a fáknak. Ma mohón és vidáman ölelik Fölül a fényt és alul az árnyat…
Kovács Vilmos: Kenyér és vers
Egy szürrealista költőnek
End of content
End of content