Kölcsey Ferenc: A reményhez
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
Várjatok még, hadd viselje
A jó föld a koronát;
Melyet ugy is munkadíjúl
Az embernek odaád.
Tigris, tigris, csóvafény
éjszakáknak erdején,
mily kéz adta teneked
szörnyű és szép termeted?
Halvánnyá halódó őszöm a siratom.
A nap verse.
Csoóri Sándornak.
Erdő, te zöld reménytelenség,
vadak félelmével teli!
Fél lábon álló tölgyeid
rokkantak emlékművei.
Talán a lebegő Mester a téma.
Se földön, se vízen nem kell járnia.
Fegyvertelen vagyok
Es árva…
Ember, vigadj,
Madár, röppenj,
End of content
End of content