A nap verse

Az éjszaka tündér kezével kihímezte a réteket. Jó reggelt, gyönyörű vasárnap, jó reggelt, virágok, füvek!

Olyan vidáman, édesen kacagsz, Mint ezüst csengő, csilingelve, halkan!… És hallatára idebenn

Szeretnék indián lenni egy évre, szeretnék házakat festeni kékre. Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, szeretnék hinni az örökké szóban.

Elmúlik az élet felettünk, Mennyi időt elvesztegettünk, Észre sem vettük rohanását, Por lepi be lépteink nyomát.

Ne mondd, hogy egyszer meghalok, hidd el, már rég tudom, hogy jó tempóban haladok a megkezdett úton,

most már látlak. nem úgy, mint zsákmányra leső vadat, olvadó gleccser

körülöttünk rajtunk bennünk fáradnak el napok hetek

A tárt ablakok mögött új ablak nyílik, s mintha megsimogatná arcod a belső igazság tündérkeze.

Az íróasztalon, egy alig használt Kólásüvegben alszik a béke. Csönd van. Körötte a gond mégis Rebbenni próbál. De végül magába fordul.