Tárczy Andor: Vörös
Gyilokra élzett pengevégen
Vértulipán fakad.
Gyilokra élzett pengevégen
Vértulipán fakad.
„Ottkünn zenél a friss tavaszi lomb, víg
nyikordulással nyílnak a kilincsek”
„Aki szegény, az a legszegényebb,
Fázósságát odadja a télnek”
Élő való, állandóság marad Anyám,
ki magában hordott…
A nap verse.
(Kárpátaljai szívveréssel)
„Azt álmodtam én, hogy hangját
Elveszté a háború.”
Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Hálózó drót felett
megakadt testemet
nem veszik észre.
Az éjszakát rossz lelkek járják,
hidegleléssel, vírussal vernek.
End of content
End of content