Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak
Erőt az elérhetetlen jövő ad
s holnapi romlása a vágynak
…és néha méz és néha kvarc
és néha tűz és néha felleg…
Előtte az utak készülődtek,
feje fölött kékívelt az ég,
talpa alatt füvek szöszmötöltek.
A nap verse.
Jövel, oh verseimnek lelke, Lélek!
És vess magot szántóföldjén szivemnek,
Hol dús igék és bús dalok teremnek.
Oh Lélek, el ne hagyj, magamba’ félek.
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
látod az öreg nőt ki a pult mögött
árul én ismerem mióta megszülettem
rám bízta ősz hajszálainak megszámlálását
az én poklomban
számolnak és mértékkel
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán
Mint a gyermek anyaölbe:
Vágyom én e nyájas körbe.
End of content
End of content