A nap verse

Honnan tudhatná azt a kő, mit rejt belül s mi lesz a sorsa,

A templom kárpitja hiába hasadt, A pénzváltók járják a táncot.

híg levegőben fuldoklik a meleg lerázza az égből a teliholdat

Gyöngyöt sír a téli éjszaka, széttáncolja táltosok hada,

Hiába minden áldozat, A nagy bűnt még nem ismered.

Rám tör, orvul bűvöl zord téli sejtelem.

Van, aki elmegy, És mégis marad.

az ősz tekintetéből kihalt az öröm kívül rekedtünk mindegyik körön

Mordul a magány. Rám talált november.

ülök a vérpad közepén a porban, mindegy, hogy éltem: sírtam, fuldokoltam;