Oláh András: félelemmel
az ősz tekintetéből kihalt az öröm
kívül rekedtünk mindegyik körön
lettünk eldobott kő vagy levetett kabát
markoljuk a rácsot hogyha valaki bánt
félelemmel telnek a lélek terei
éjszakáinkat a csönd áthangszereli
menedéket kutatunk – picinyke odút –
hová a silányságnak nem vezet fel út
árnyék maradunk – voltunk bármilyen ügyes:
egy másik kéz nélkül mindegyik kéz üres
Állítsa be a Kárpátalja.ma-t előnyben részesített forrásként a Google Keresőben.
Beállítás →