Czébely Lajos: Elégia tébolyult évszakokról
Sorsunk imbolygó jelen fölött
feszülő mennybolt
– várakozás.
Sorsunk imbolygó jelen fölött
feszülő mennybolt
– várakozás.
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
Most szivük egyszerre összeretten,
átlyukasztva, holdnál epedőbben…
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból…
Ó, múlnak az évek, a nagyszerű évek.
És múlnak a nagyszerű álmok…
A nap verse.
A nap verse.
A nap verse.
End of content
End of content